Copycat dívák – egyediség helyett mainstream

A mai világban, amikor már szinte mindenki blogger és fashionista, finoman szólva elég nehéz kideríteni, hogy ki kiből merített ihletet. Az utánzással alapvetően semmi gond nem is lenne, csak ha az alany valóban elhiszi már és büszkén hirdeti, hogy erre a teljesítményre önmagától képes, onnantól kezd kínossá válni a helyzet.

Inspirálni másokat nagy öröm, hiszen ez egyfajta visszajelzés is, hogy valami jót alkottunk, legyen szó egy outfitről vagy akár egy blogbejegyzésről. Sokak számára ez követendő példa, remek útmutatás, hiszen ha az ötletgazda bezsebelt pár száz lájkot, az már remek referenciának tekinthető. Mennyivel egyszerűbb másokat utánozni, elhagyva ezzel önmagunkat és a saját stílusunkat, mintsem azzal foglalkozni, ami bennünk van. Mert bizony saját magunkat fejleszteni kellene, megdolgozni a pozitív visszajelzésekért és ez mind idő. Ami manapság senkinek sincs – erre legalábbis.perfect

Kukkolni csúnya dolog

Naponta töltesz perceket azzal, hogy olyan embereket nézegetsz, akiket nem szeretsz? Találsz náluk pár jó képet és mások előtt hangot adsz a nemtetszésednek, ám belül gyötör az irigység? Véletlenül pont hasonló szettben jelensz meg, mint ahogy ő az egyik fotóján? Ha pedig egy újabb sokkal színvonalasabb kép kerül napvilágra, mint a tiéd, görcsösen próbálod überelni? Ez a beteges vonzódás leginkább arra nézve nevetséges, aki műveli, hiszen minden egyes ilyen mozzanattal csak az utálatod tárgyát helyezed fölénybe. Az Instagram a végeláthatatlan hálója ezeknek az eseteknek: láttál egy jó beállítást? Persze, hogy alkalmazod! Kedvelted előtte az eredeti képet? Nyilván nem, hiszen akkor látnák esetleg a követőid, hogy honnan is jött az ihlet.

A gondolkozás nem fáj

A durvábbnak mondható eset, amikor szellemi tulajdont lopsz, vagyis “hagyod magad általa inspirálni”. Ez olyan mértékeket is ölthet idővel, hogy meg sem próbálod a saját szavaiddal elmondani amit akarsz, a tiéddé tenni a témát, egyszerűen átfogalmazod, mint amikor általános iskolában egy felsős beadandóját újra leadtad és kész. Amíg más dolgozott vele, gondolkodott, véleményt alkotott és utánajárt, te egyszerűen lemásolod és learatod a babérokat, hiszen azt ciki lenne beismerni, hogy nem saját ötlet vezérelt. Ez az embertípus saját magát butítja el ezzel és élete végéig megakad ezen a szinten, a nagy kreativitás kimerül egy Ctrl + C  Ctrl+V-ben.

Egy kaptafára készült

Ha csak az idézetekre gondolunk, egy ilyen fotó tényleg kifejezi azt, hogy ki vagy valójában? Nem, csak keresel magadnak egy sablont. Manapság az egyediség nagyon nehéz dió. Elvárás, hogy különlegesnek hidd magad, viszont ha tényleg az vagy nagy valószínűséggel perifériára fogsz szorulni, mert nem tudnak mit kezdeni veled. Légy egyedi, de mégsem lehetsz sikeres, ha nem sodródsz az árral. Miután megszoknak és rájönnek, hogy nem is olyan rossz amit csinálsz, akkor jön a másolás. Miért ne fotózhatnál le a Vogue helyett a kávéd mellett egy szépirodalmi művet? Miért kellene lefotóznod? Miért ne lehetnél szép természetesen a sok kis Kylie Jenner és Kim Kardashian között, műmellek és póthaj nélkül? Divatos csak a Zaraból lehetsz? Persze, ilyenkor bevillannak különböző okosságok: a stílus örök, nem követni kell, hanem diktálni a divatot és társaik, csak ezek főleg olyan emberek szájából hangzanak el, akik már valamelyik fashionistától szerezték az aznapi #ootd-t. Ha nem vagy olyan, mint az átlag, nem vagy tömeglány, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz úton jársz, sőt! Örülj neki, hiszen így biztosan nem csak egy arc leszel a sok közül mások számára életed során.wp-1479393087407.jpg

Forrás: Pavelcze Kata / Fashionfave

Reklámok