A karácsony margójára

Mi is a karácsony? Egy ünnep saját illatokkal, fényekkel, érzésekkel és emlékekkel.

Három olyan nap az évben, amikor mindenki próbál felülkerekedni a sértődöttségen, elkeseredettségen, az előítéleteken és a hétköznapi problémákon. Ilyenkor azokkal is kedvesek vagyunk, akiket egyébként nem sokra tartunk, igyekszünk ennek a 72 órának minden pillanatát tökéletessé, nyugodttá és szeretetteljessé varázsolni. Átgondoljuk az év eseményeit: veszteségeket, szerencsés fordulatokat és megérdemelt jutalmakat, honnan indultunk tavaly ilyenkor és most hol tartunk. Őszintén örülünk a vendégeknek és a családdal töltött minden egyes percnek, elégedetten figyeljük, ahogy ajándékozottaink kibontják a meglepetéseiket, meghallgatjuk ezredszerre is ugyanazokat a történeteket, és csendben megemlékezünk azokról is, akik most nem ünnepelhetnek velünk. Púpra esszük magunkat mindenféle finomsággal, de a desszertre mégsem mondunk nemet; kibontunk egy üveg különleges italt és ráérősen kiélvezünk minden kortyot, hiszen hosszú idő után végre nem kell rohannunk, van időnk kicsit megpihenni. DE, az ünnepek előtt hány embernek jut eszébe, hogy mi mindennel jár ez a nagy idill? Ki segít a főzésben, sőt, már a bevásárlásban és a romok feltakarításában az anyukájának/nagymamájának/feleségének/férjének/barátnőjének/barátjának? A szeretet nemcsak az ajándékban nyilvánul meg, sőt, talán abban legkevésbé, hanem az ilyen gesztusokban. Készítsünk mi is valamit a családi vacsorára, hogy édesanyánknak ennyivel kevesebb dolga legyen! Takarítsunk amíg ő főz, lepjük meg egy új dekorációval, igyekezzünk még jobban segíteni és támogatni, mint egyébként, hogy tényleg családi karácsonyunk legyen, mert ez a hangulat csak miattuk jöhetett létre, az ő törődésüknek hála. 24-én pedig, ha már megteltek a közösségi oldalak a szeretetről szóló idézetekkel és mindenki kellően jó emberré vált, akkor gondoljunk bele, hogy hányan ünnepelnek egyedül. Az idős szomszéd néni, a hajléktalan az aluljáróban, megunt és kirakott kutyák százai a menhelyeken… A nagy áhítat őket miért nem éri el? Ők ebből a meghittségből mit sem érzékelnek, s inkább a szomorúságot és magányt jelenti számukra ez a pár nap is, mintsem az önfeledt boldogságot. Ha mindenki legalább ilyenkor egy ilyen embernek vinne egy kis tál süteményt, érdeklődne felőle és meg is hallgatná, már az ő karácsonyukat is szebbé tehetnénk, nem csak a sajátunkat.

A karácsony arról szól, hogy ott legyünk egymásnak családon belül és kívül is még jobban, mint egyébként, hátrahagyva minden fájdalmat és rosszat, keserűséget és bánatot. Együtt nevessünk, örüljünk, becsüljük egymás társaságát és hálát adjunk azért, hogy van kivel szeretetben eltöltenünk ezeket az estéket. A karácsonyi csoda nem más, mint a családunk, a másik iránti szeretet és tisztelet, megbecsülés és bizalom, amit ha máskor nem is, legalább ilyenkor mondjunk el egymásnak!mc

Nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

Az Insight csapata