Most akkor jó nő vagyok vagy sem? 

Kate Moss alkatod van? Túl sovány vagy. Kardashian vonalakkal rendelkezel? Mű vagy, és persze mainstream. Na meg túlsúlyos. Van rajtad izom? Férfias vagy túlságosan. Vicces vagy? Legyél butább, ez így túl sok.

Erre a sok kérdésre csak kérdéssel lehet válaszolni: ÉS AKKOR MI VAN? Nem kell, és nem is lehet mindenkinek megfelelni. Most jöhetne az a rész, hogy a közösségi média, az életünk megrontója/önképünket sárba tipró démon az oka mindennek, de ennél összetettebb a helyzet: mi magunk vagyunk mind ennek a lelkes befogadói és generálói, önként és dalolva, saját akaratunkból.

Annyira egyediek akarunk lenni, hogy igazából egyek leszünk a millióból: öltözködésünkben hagyjuk magunkat “inspirálódni” a legdivatosabb blogok/oldalak hasábjairól, ahol természetesen kötelező darab egy Chanel táska, mert anélkül nem élet az élet. Hümmögve nézzük a hazai és külföldi it girl felhozatalt, hogy lássuk mik a menő programok – az, hogy ki vállaltan, ki titkoltan esetleg prostituált teljesen elfogadott, mert milyen jó már neki, hogy ennyi pénze van. Veszettül gyúrunk, mert január van és ilyenkor ugye muszáj, de a kardió 20. percében már a kolbászos szendvicsre vágyunk, arról nem is beszélve, hogy rendkívül frusztráló otthon már negyedik napja a megszikkadt salátát elmajszolni vacsorára (helyette). A párkapcsolati viták alkalmával pedig be kell lássuk, hogy belőlünk sem lesz #instacouple, de ha ez így megy tovább, #instamami sem, legfeljebb egy adoptált afrikai árvával…barbie-realistic-bodies-doll-real-women-5

Ehelyett a frusztráló önsanyargatás helyett mi mindent csinálhatnánk? Olvashatnánk kezdő bloggereket, illetve olyanokat, akik meg tudtak maradni a realitás talaján. Hiába nem divat a lila, ha azt akarod felvenni és tudod ügyesen kombinálni, miért ne tehetnéd meg? Vagy ha jogging gatyát akarsz felvenni tűsarkúval, mert neked az tetszik, ki törhetne a fejed felett pálcát? A stílus nem a divat függvénye, a “jónőség” pedig főleg nem. Az “elvárt” 32/34-es ruhaméret helyett lehet te épp 36/38, vagy akár 38/42 is vagy, de ha jól  érzed magad a bőrödben, nem okoz testi és lelki problémát az alakod, akkor feleslegesen sokkolod magad a diétával és a mozgással (főleg, ha egyébként is utálod), van, aki így is szeret, megbecsül és ezer más dologgal tudod kompenzálni, hogy nem vagy 90-60-90… de igazából kompenzálni sem kellene. Amikor belevágsz egy diétába akkor ezt azért teszed, hogy jó bikinis képek készüljenek rólad nyáron és azoknak, akik sunyiban kukkolják a fotóid leessen az álla? A válasz igen? Bele se kezdj! Aki vékony, egyből anorexiásnak tituláljuk, aki kicsit teltebb, pedig nyilván éjjel-nappal zabál, az fel sem merül egyik esetben sem, hogy ezt a reakciót is valami kiválthatta, vagy netalántán egészségügyi problémája van az illetőnek. A sportos lányok túl férfiasak a genetikailag szerencsések szemében, holott ha tényleg így is van, ezerszer több munkájuk, lemondásuk és kitartásuk van ebben a formában mint azoknak, akik a legnagyobb kritikusaik.  A legszomorúbb az egészben az, hogy mi nők tudunk egymással a legkegyetlenebbek lenni.

Kinél kezdődik a jó nő? Nem annál, aki Buddhát megszégyenítő módon harmóniában van önmagával és az élete csodálatos – mert ilyen nincs, a reális világban legalábbis. Aki dolgozik, tanul (vagy mindkettő) stresszel, kapkod, aggódik, sír, hibázik és elkeseredik néha, de képes önerőből túllendülni ezeken a fázisokon, mégis emellett értékes marad. De mellesleg azoknál sem, akik magukra húzzák a Zara lookbook minden darabját, felismerhetetlenre sminkelik magukat és bájosan mosolyognak minden szelfin (is). Ezek inkább csak feltűnő dolgok, de a felszínesség korát éljük sok tekintetben, csak okosan fel kell(ene) ismerni a határt, hogy meddig élhető mindez. Egy jó nő tesz a céljaiért, ha ahhoz van kedve megeszi a nagyi sütijét, de fel is kel másnap reggel, hogy elmenjen futni, mert szükségesnek érzi – önszántából, nem egy bunkó pasi vagy túl kritikus szülő miatt. Lehet 50 kiló vagy 70, de tisztában van a testével és van önkritikája, túllát már azon, hogy az élet alfája és omegája a napi belapátolt protein mennyiség vagy éppen a bevitt kalóriák hiánya (nehogy felszaladjon pár deka). Tisztában van a saját pozitív tulajdonságaival, képességeivel és meri is használni őket, nem csak várja a sült galambot. Nem retten vissza a munkától, az életcélja nem egy cukros bácsi kihalászása, hanem egy egyéni karrier kiépítése, mert tudja, hogy akármikor megáll ő a saját lábán is. Egyszóval bentről építkezik kifelé, nem csak a látszatra hajt.

Az esetek 80 százalékában (menzesz előtti napokat nem számoljuk) elégedett vagy a külsőddel? Jó, most van egy kis pocid az ünnepek után, de a blúzod szépen eltakarja, csinos vagy és pozitív benyomást keltesz? Vállalod a rossz napokat is, de megtanultad őket kezelni vagy már csak jókat derülsz rajtuk? Nem keresel görcsösen párt, nem akarsz 25 évesen már férjet, gyerekeket és fehér kerítéses házat, mert tudod, hogy még nem ebben kell kiteljesedned? A humorod nemcsak mások cikizésében merül ki, hanem saját magadon is jól tudsz szórakozni?

Ha a válasz igen, akkor IGEN, JÓ NŐ VAGY. Bárki bármit is mondjon! (Vagy mutasson 🙂  )

bob

A kép forrása: Giphy

Reklámok