Ismerkedj! – Könnyű ezt mondani

A magánéletem katasztrófa, de tényleg, nem hibáztatok érte senkit, én magamnak keresem a bajt. Talán elsőre túl laza lesz a következő pár bekezdés, de azt hiszem, ha komolyabban venném a témát sem lenne nagyobb sikerem a társkeresés útvesztőjében, így inkább néhány cikken keresztül bemutatom nektek, hogyan is (ne) keress társat napjainkban.

Kezdjük az elején a történetet, szerintem nem egyedülálló problémám, az ismerkedés, randizás és a társkeresés Bermuda-háromszögének titka. Olyan ördögi kör ez, amiből huszoniksz évesen hosszas keresgélés után kerülhetsz csak ki nyertesen. De miért is? Nos ahhoz, hogy randizzak valakivel, ismerkednem kell, oké, de elég valószínű, hogy az a barátom, akivel évek óta együtt iszom a feleseket nem fog randira hívni. Ismerkedjek, mondja mindenki.  De hol? Egy dolgot bizton állíthatok, ez pedig, hogy ismerkedésben mindig is profi voltam. Nagyon élem az Instagramot, húzom jobbra és inkább balra a Tindert, sőt jobb napjaimon még Facebook-on is visszaigazolok embereknek, akik ismerősnek jelölnek, néhanapján pedig nem csak azzal a négy emberrel elegyedek szóba szórakozóhelyeken, akikkel otthonról indultam el bulizni.

297368ed529d786ae43344da48fa5b44

Ha viszonylag kis helyen élsz és se te, se a barátaid sem arról híresültek el, hogy egy sarokban csendesen meghúzódva olvasgatják a legújabb New York Times bestsellereket elég kényes téma, hogy új embereket ismerj meg. Ugyanis  vallom az elvet miszerint a hasonló a hasonlót vonzza. Tehát otthon tea szürcsölgetés vagy PS-ezés közben nem igazán fogsz új embereket megismerni, a szombat esti tivornyáid után pedig sanszos, hogy egy csaj/pasi sem látja meg benned élete párját. Meg aztán valljuk be őszintén, ha utóbbi kategória egyik díszes egyede vagy valaki, valahol, valamit biztos hallott már rólad, ami az esetek 75%-ában még a valóságot sem közelíti meg, de szokták erre felénk mondani „ne mondd má’, há’ miért mondanák?”. Ha pedig az otthonülés az egyetlen nálad szóbajövő hétvégi program már eléggé ellehetetlenítetted magad. Szóval tegyük fel, hogy az összes barátod, barátnőd haverja, öribarija elfogy egy idő után és még mindig nem találtad meg életed párját, márpedig  húszon túl a harminchoz egyre közelebb illene valakit összeszedni. Na akkor kivel találkozz? Kivel ismerkedj?

9857efa248a0e4b43c28fee39530aac5

Ekkor jön a nagyszerű gondolat, hogy letöltöd a Tindert, beállítod először 40 kilométerre, elvégre elhiszed, hogy ezzel már kimozdultál a komfortzónádból. Öt perc Tinderezés után konstatálod a problémát, hogy csak az ismerőseiddel matcheltél. Ha lúd legyen kövér, 110 km… elvégre mit neked az a 1,5 óra kocsikázás vagy 2,5 óra buszozás, a szerelem úgysem  ismer határokat. Na most követted el a legnagyobb hibát, ugyanis ebben az életszakaszban az ember már rendelkezik valamiféle jövőképpel, sok esetben  már a kis karrierjét építgeti és bizony a saját szemétdombját egyik kiskakas sem hagyja ott, te sem és következő hónapjaid legbiztosabb chatpartnere sem. Pár hét üzenetváltás után elgondolkodunk, hogy egy randi azért csak belefér, hiába látod előre, hogy ennek körülbelül annyi értelme van mint ötödikes korodban a szemközti gimi végzősei közül választani plátói szerelmet, de a szívnek nem tud az ember parancsolni és olyan örök optimisták, mint én meg főleg élnek-halnak a lehetetlen helyzetek még inkább ellehetetlenítéséért. A sztori következő fejezeteit majd később kifejtem a randizás útvesztőiről szóló cikkemben, de most ugorjunk át pár szívszorító hónapot.

ins

A Tinder nem jött be, a barátaid barátai is elfogytak, házinyúlra nem lövünk, így a munkahelyeden nem kezdhetsz párkeresésbe és az is hülyén venné ki magát, ha Facebookon jelölgetnél be idegen csajokat, pasikat. Van még az az opció, hogy új barátokat keresel és nekik hátha vannak olyan barátaik, akikről még hírből se hallottál, de aztán ebben a korban az ember nem barátkozik már olyan könnyedén és ha az ismerőseid egytől-egyig egy kategóriába sorolhatóak, akkor valószínű, hogy az új delikvensek sem lesznek mások, mint te. Illetve azt sem árt belátni, hogy azért 25-30 között azért tényleg problémás olyan embert találni, akivel komolyabban is tudna az ember tervezni, mert oké, hogy szép valaki, ha az élettapasztalat ott kimerül, hogy Intsagram-on posztol néha Lakatos Leventét, sok jóra ne számítsunk, vagy az is rendben, hogy a vacsoránál fizet, de hogy esze ágában sincs otthonról elköltözni, mert anya azért csak mos, főz, takarít, az elgondolkodtató. Szóval a helyzet nehéz, de nem kilátástalan. Ebben a korban két eset gyakori, a jelöltek fele már szóba sem jöhet, hiszen foglalt, a fennmaradó rész pedig komolytalan vagy éppen most éli a legjobb éveit, így nem vágyik semmi komolyra, ja vagy nincs ideje (nekem akivel nem akarok, azzal sosincs időm találkozni), szóval várj pár évet és lehet addigra valaki épp elválik vagy úgy dönt, most tényleg megkomolyodik és elkezdi valaki mellett tervezni a következő éveit.

tumblr_m7wjm11hio1qci1cko1_500

Képek forrása: Pinterest

Reklámok