Mindenki megházasodik vagy terhes, én meg csak…

Hányszor hangzik el ez a mondat, miközben az Instagram vagy Facebook feedet pörgetjük végig! Az ember elérkezik abba a korba, amikor már sok kortársa, többek között olyanok is, akikről az életben nem gondoltuk volna, hogy eljutnak idáig, bizony családot alapítanak. Bánnunk kell valóban ezt a “lemaradást”?

Először is ezt a frusztrációt annak az ezeréves elvárásnak köszönhetjük, hogy egy nő csak feleségként és anyaként képes kiteljesedni. Ez egy orbitális tévedés, hiszen vannak olyan nők, akik a legkevésbé sem alkalmasak a gyereknevelésre mentalitásukat vagy pszichés állapotukat tekintve, szerencsére néhányuk ezt be is látja és tudatosan úgy tervezi az életét, hogy nem gondol a gyermekvállalásra. Másnak pedig valóban fontos ez a szerep, hiszen otthonról is a család fontosságát hozza magával, szereti és meg is érteti magát a gyerekekkel, illetve van egy olyan társ, férfi mellette, aki lehetővé teszi, hogy ez az álom megvalósuljon. Na de mi van azokkal, akik a karrierjükben sem biztosak, egy biztos párkapcsolatuk sincs és egyre inkább rájuk nehezedik a nyomás, hogy ők ezek miatt kevesebbek, mint a családi fotókon boldogan mosolygó társaik?

mem

Azt fontos elfogadnunk, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik. Nem látunk bele ezekbe a párkapcsolatokba, nem tudjuk, hogy minek a következménye az eljegyzés vagy egyáltalán tervezett volt-e az a kis ember, akinek az ultrahang fotóival tele van a kismama profilja. Vidéken, kisvárosokban reálisan végiggondolva kevesebb lehetősége van az embernek, alapvetően kevesebb inger éri, ezért logikusnak tűnik, hogy a suli elvégzése után munkába áll, majd pedig ha már viszonylag biztos helye van, akkor családot alapít. Az ismerkedés útvesztőiről már olvashattatok, a cikkből kiderült, hogy hatalmas választék nincs is az apa/férjjelöltek körében ilyen szűk környezetben, szóval ha valaki megfogott egy jó(nak tűnő) partit, bizony hamar lépni kell, hogy meg is tartsa. Karrier téren kimaxolta amit a lehetőségeiből kihozhatott, egyre sűrűbben elhangzott valószínűleg tartós párkapcsolat esetén, hogy “..és ti mikor költöztök össze? Eljegyzés mikor lesz? Na, talán lassan ti is kedvet kaptok egy kisbabához! ” és ezt annyiszor hallották már, hogy vagy világgá mennek, vagy pedig tényleg egymás után bekövetkeznek ezek az események záros határidőn belül. Mert hát miért ne, ugye.komoly

Neked ettől még lehetnek más igényeid, emiatt nem leszel rosszabb ember! Miért ne tanulhatnál, amíg még van motivációd és kedved hozzá? Miért ne dolgozhatnál egy jó pozícióért és stabil munkahelyért, ahova majd évek múlva szülés után is visszavárnak? Miért ne kereshetnél olyan állást, ami hivatásoddá válik? Miért kellene egyből megtalálnod az igazit, akivel elvileg az egész életedet le szeretnéd majd élni? A válogatás lehetősége mindig ott van és csak rajtad áll, hogy a legjobbat hozd ki az életedből. Carpe diem ide vagy oda, igenis gondolni kell arra, hogy mi lesz X év múlva, és nem feltétlenül biztos, hogyha 22 évesen megházasodsz és gyereket vállalsz, miután a csemete felnőtt és már nem lesz különösebb cél a házasságodban, csak a túlélés, boldog leszel. De legalábbis elégedett. Ha már sok éve vagytok együtt és a párod teljesen alkalmatlan bárminemű felelősség vállalására, akkor igen, lehet érdemes átgondolnod, hogy mit is akarsz.

Amíg a te életed is elér erre a pontra, tekints inkább úgy a téged körülvevő kisbabákra és házasságokra, hogy jó példák lesznek számodra, hogy mit hogyan akarsz, illetve nem akarsz majd csinálni. A legnagyobb butaság elkeseredni, mert a legjobb barátnőd várandós és már nem lesz partner in crime, az marad, csak a körülmények változnak. Amire saját gyereked lesz már mindent tudsz a fogzásról, profin cserélsz pelenkát, arról nem is beszélve, hogy mennyi gyerekruhát örökölhettek meg! Mit neked büfiztetés, sőt, egy idő után elgondolkozol, hogy babafotózást is kellene vállalnod, hiszen baromi jól megy már. Minden dalt és játékot tudsz kívülről, és ami a legjobb az egészben, ha már kezd kaotikussá válni a helyzet (ami gyerekeknél azért valljuk be gyakran előfordul), te szépen hazamehetsz a csendes lakásodba és megbizonyosodhatsz róla, hogy erre bizony még nem vagy felkészülve.

A házasságok esetében éppúgy nem látjuk a közösségi oldalon, hogy mit kell gányolni esetleg a csodálatos férj után, mennyire meg tudja keseríteni egy anyós a mindennapokat vagy éppen a nagy harmónia heti hány veszekedésben csúcsosodik ki. A statisztikákról nem is beszélve… Nem kell mindenkinek férjhez menni! Ha mégis ilyen vágyad van inkább várd ki azt, akiért tényleg képes vagy kompromisszumokat kötni és vagytok olyan viszonyban, hogy hosszú évekig el tudjátok viselni a másik hülyeségeit. Ne azért állj oltárhoz, hogy ne maradj ki a sorból vagy mert már elvileg ideje lenne megházasodnod! Bármily meglepő, egy szingli nő is élhet teljes életet, sőt, akármennyire hihetetlen, élvezheti is azt – ez mind csak hozzáállás kérdése.al.gif

A képek forrása: Pinterest / giphy.com

Reklámok