Te-a-boldogság (1. rész)

Idén töltöm majd a harminckettőt. E szám hallatán többekben kapuzárási pánik alakulhat ki, pedig nem kellene, hogy így legyen. Én például sohasem éreztem magam annyinak, amennyi valójában voltam, inkább mindig fiatalabbnak. Számtalan lehetőségünk van arra, hogy szellemi- és fizikai állóképességünket szinten tartsuk, sőt mi több, fejlesszük!

…és nem kell szuperlatívuszokban gondolkodni. Ezek az apró „trükkök” mindig ott vannak körülöttünk, ha rászoktatjuk magunkat, a napi rutinunk részévé válhatnak. Számomra az egyik ilyen tipp, amellyel nem csak fizikailag, hanem akár szellemileg is felpezsdíthetem, vagy akár ellazíthatom magam – attól függően, hogy milyen hatást szeretnék elérni –, a teázás. Higgyétek el, a teázás sokkal több annál, mint hogy kiveszel egy teafiltert a dobozból és felöntöd forró vízzel… De ne siessünk ennyire előre, kezdjük az alapoknál!

171656c9d46c7fe2164c5c21535d2854

A tea a földi tisztaság szimbóluma. A tea eredete a történelem és a legendák ködébe vész, de kultusza Kínában például már négy-öt évezredes múltra tekint vissza, ám Európában csak a XVI. század végén vált ismertté.

A legenda szerint a tea hatását először Shen Nong, a kínai mezőgazdaság és gyógyfüves gyógyászat atyja fedezte fel. Shen Nong – hogy kiderítse, melyikük ehető és melyikük nem, illetve, hogy melyiküket lehet gyógyszerként használni – különböző növényeket kóstolt meg. Szerencsére Shen Nongnak átlátszó hasa volt, és így megfigyelhette az elfogyasztott növények reakcióit. Egy nap, egy nagyon hosszú vándorlástól elfáradva megszomjazott és egy fa alá leheveredve tüzet rakott, hogy vizet forraljon. Egyszer csak néhány falevél a tűzön álló edénybe pottyant, melynek vizét Shen Nong megitta és ezt nem csak édesnek és ízletesnek, de frissítőnek is találta. Kimerültsége egy csapásra eltűnt, úgyhogy az edényben lévő maradék vizet is örömmel fogyasztotta el.

Bár ma rengeteg fajta teát állítanak elő világszerte, mégis mindegyiket az örökzöld növény, a Camellia sinensis leveléből készítik.

9230dad42dd7c3227f040b0884dbca86

A Camellia sinensisnek két fő termesztett változata van. Az egyikből, a kínai teacserje (Camellia sinensis var. sinensis) leveleiből élénk, friss ízű és telt, malátás zamatú teákat egyaránt készíthetünk. A másik változatból, az asszámi teacserje (Camellia sinensis var. assamica) leveleiből lágy, zöld ízű vagy élénk, malátás teákat főznek. A Camellia sinensis meglehetősen termékeny növény, évente akár ötször is lehet szüretelni. A növény minden része fogyasztható, felhasználható.

A tea gyári feldolgozásának két fajtája létezik: a CTC-módszer (préselés – őrlés – sodrás) és az ortodox eljárás. A CTC-módszert az 1930-as években vezették be. Az alacsonyabb besorolású, nagy és vastag leveleket felaprítják, összetörik és összezúzzák, majd még oxidálódás előtt egyforma nagyságú, apró szemcsékké sodorják. A módszert kizárólag fekete teák gyártásánál használják, főként a tömegtermelésben. Ez az eljárás leginkább Srí Lankán, Kenyában és India egyes részein elterjedt, Kínában nem jellemző. Az ortodox stílusú tea teljesen vagy részben kézzel készül. Az a cél, hogy az egész levélből minél többet megőrizzenek.

Egy növény, sok tea. Tudtad, hogy a teának hat fő típusa van? És, hogy a középkori Japánban a szamuráj harcosok matcha (maccsa) teával készültek a csatára? Többek között ezekre az érdekességekre is kitérek majd a következő teadélutánom alkalmával. Várlak szeretettel!

Tartalmi forrás: Liu Tong: A Kínai Tea és Linda Gaylard: Nagy Tea Könyv

A képek forrása: Pinterest

 

Reklámok