Vásárlói etikett, avagy mitől utálnak meg az eladók

Egy boltban könnyű azt gondolni, hogy minden alkalmazott azért van, hogy kiszolgáljon, és a vásárlói élményed minél élvezetesebb legyen. Ezért aztán sokan hamar felháborodnak, ha elfogyott a tej vagy nincs apró a kasszában, nem gond az se, ha leversz valamit – majd valaki takarít utánad, ezért fizetik. Tudom, mert én is így gondolkoztam – aztán egyszer csak fordult a kocka.

Lassan hat hónapja dolgozom egy kisboltban az egyetem kollégiuma mellett. Szerencsés vagyok: a vásárlók nagy része diák, (majdnem) mindenki kedves és udvarias, nem kell megszakadni a munkában és még jól is fizetnek. Van azonban néhány viselkedésforma és hozzáállás, aminek a gondolatától feláll a nemlétező szőr a hátamon. Összegyűjtöttem, mik azok, amikkel a sírba lehet vinni – remélem, ti egyiket se csináljátok gyakran, ha pedig mégis, legalább tudni fogjátok: miattatok olyan mogorva az eladó néni a Sparban!

1. Ha nem szólsz egy szót sem

Lerakod az árut a pultra, átnyújtod a pénzt, fogod a cuccod és már mész is. Ezzel kezdem, mert ez talán a legkisebb probléma – mégis roppant idegesítő, amikor Te kedvesen köszönsz a vásárlónak, megkérdezed, kér-e szatyrot vagy sem, ő meg nemhogy nem köszön (mert oké, szíve joga), de válaszra sem méltat. Vagy beszél hozzád, de olyan halkan, hogy egy szót sem értesz, aztán mérges lesz, ha visszakérdezel.

1

2. Ha a pultra teszed a pénzt

Van abban valami végtelenül megszégyenítő, amikor a kinyújtott kezemet figyelmen kívül hagyva valaki csak levágja az aprót a pultra, hogy a kígyózó sor gyilkos pillantásainak kereszttüzében kelljen felszedegetnem a szétgurult pennyket. Persze egy több, mint 120 országból érkező diákoknak otthont adó kollégium mellett elképzelhető, hogy valaki kulturális okból ne akarjon pénzt kézbe adni (nem tudom, biztos van ilyen), de ez esetben arra számítanék, hogy az illető nem nyújtja a tenyerét a visszajáróért – ilyen azonban meglepő módon még nem történt.

3. Ha eltörsz valamit – de nem szólsz senkinek

Levert sörösüveg, paradicsomszósz, joghurt vagy befőtt – nem egyszer takarítottam már fel a földről ilyeneket. Természetesen előfordul, hogy egy vásárló kezéből kicsúszik valami, sőt, én is vertem már le ezt-azt, nincs ezzel semmi gond. Viszont egy szó nélkül elsomfordálni, hogy magamtól találjam meg a cuccot (mire persze mindenki belesétált és széthordta a padlón) idegesítő dolog. Senki nem fogja kifizettetni veled, amit leejtettél, csak szólj, hogy minél előbb feltakaríthassuk!

2

4. Ha ott hagyod az árut ahol épp meggondolod magad

Csipszek begyűrve az üdítők közé, csokik szétszórva a hűtőpultban… Amikor leemelsz valamit a polcról, hogy aztán öt perc múlva meggondold magad, és oda tedd vissza, ahol épp állsz (akár két, akár harmincöt méterre az eredeti helyétől), na az nagyon megnehezíti az ember lányának munkáját. Megértem, ha nem akarsz visszamenni, de inkább add a kezembe – így legalább tudom, hogy vissza kell raknom, nem felmosás közben veszek észre egy-egy rendellenességet.

5. Ha az utolsó pillanatban jössz

Oh, the joy, amikor 23:58-kor beesik egy tízfős, enyhén ittas társaság, végigszambáznak a gyönyörűen felmosott padlón, megtöltenek öt kosarat áruval (tönkretéve a tökéletesre igazított, feltöltött polcokat) majd távoznak mint akik jól végezték a dolgukat. Mert oké, hogy a bolt éjfélkor zár, de én csak akkor mehetek haza, ha fel van mosva, minden feltöltve és megigazítva, pénz leszámolva, szemetes kiürítve. Mindegy, hogy ez éjfélkor, vagy hajnali egykor van-e.

5

Kívülállóként ez lehet, hogy felesleges, szánalmas panaszáradatnak tűnhet. Miért panaszkodok, ez a munkám, ezért fizetnek! De ha jobban belegondolsz, egy kis extra együttérzéssel és udvariassággal nem csak a bolti dolgozóknak teszel jót, magadnak is.

46f449a4b7830aabdf91d2292e075f9a

 

 

 

Reklámok