A párkapcsolat, amely megtör és felemészt

Elengedni sosem könnyű. Végtelenül hosszú listát lehetne írni róla, hogy a férfiak mi mindent meg nem engednek maguknak a nőkkel szemben, de a másik oldal épp olyan hibás ebben a dologban, mint az erősebbik nem. Miért tehetünk mi is arról, hogy a kapcsolatunk boldogság helyett inkább csak keserűséget ad?

Kihasználni csak azt lehet, aki hagyja magát, ez egy nagy és örök igazság. A változástól, egyedülléttől és mások kritikájától való félelem sokakat megbénít és inkább választják a (szerintük) kisebbik rosszat, csak ne kelljen újrakezdeni, ismét végigharcolni egy párkapcsolat stációit. Egyrészt mindenki, aki volt szingli tudja, hogy manapság nem könnyű ismerkedni, pláne ha nem egyetlen éjszakára keresünk boldogságot, hanem egy társra vágyunk. Az eltorzult női és férfi szerepek, mindenki részéről a hatalmas szabadságvágy és a nagy önmegvalósítások sem könnyítik meg a helyzetet, az irreális elvárásokról nem is beszélve. Általános tévhit, hogy a nők napjainkban csak és kizárólag a tehetős férfiakat szeretik, akik között egy kis korkülönbség van ott már csak sugar daddy + kitartott szerető képletet említhetünk, az abszolút nem merül fel, hogy egy huszonéves pasi manapság sok esetben semmilyen támaszt nem tud nyújtani egy nőnek, főleg lelkit meg szellemit nem. 25 éves kor körül a nők hirtelen rengeteget változnak, komolyodnak és vágynak egy tartalmas kapcsolatra, amelyre aztán később egy családot alapozhatnak. Ezzel szemben a férfiak élnek mint hal a vízben: fiús esték, bulik, könnyen kapható csajok töltik ki a mindennapjaikat, a legkevésbé sem élvez prioritást egy párkapcsolat, inkább  csak nyűgnek élik meg.i

A saját akaratunkat erőltetjük a másikra

Hiába látjuk előre, hogy a másik fél ötlete totális katasztrófa, ha nem hagyjuk megélni a saját kudarcait, akkor soha nem is tanulhat a hibáiból. Nevezhetjük az okot aggódásnak, dominanciának vagy aminek akarjuk, de ahogy elkezdjük lekorlátozni bizonyos dolgokban, annál jobban akar majd szabadulni és válik a tiltott gyümölcs egyre izgatóbbá. A gondoskodásnak is van egy egészséges határa, bármennyire is csak a jóindulat irányít vagy a féltés, ezzel nyomasztóvá változatod a puszta jelenléteddel is a légkört, hiszen egy férfinek valahol derogál az állandó babusgatás – ha felnőtt ember, kezeld is úgy! Fullasztó az efféle törődés, nőként ezt persze úgy fordítjuk le magunkban, hogy a másiknak ezzel is jelezzük, hogy mennyire fontos, csak épp a férfiak olvasatában ez nem igazán jön át.

Mindig ugyanaz a forgatókönyv

Hatalmas vita, szívfacsaró dráma, hatalmas könnyek és látványos kibékülés. Ugyanaz a forgatókönyv minden alkalommal, ugyanazok a hazugságok, ugyanazok a sértések és egyre nagyobb fájdalom, mégis minden áldott alkalommal belemegyünk a játszmába. Mosolyogva bólogatunk a hazugságokra, holott már régen tudjuk az igazságot, csak ne kelljen szembesülni vele és elismerni a kudarcunkat. Mert egy szakítás vagy egy zátonyra futott kapcsolat bizony mindkét fél kudarca, ha nem is egyforma mértékben, de mindketten hozzájárulnak. A másik totális hülyének nézése csak a kezdet szokott lenni, vannak olyan típusú férfiak, akik szinte már élvezik, ha bánthatják maguk mellett a nőt. Megalázhatják, kedvükre rángathatják, az majd úgyis megbocsájt egy könnyes tekintettől, s mindezt azért nyeljük le és tűrjük el, mert gyávák vagyunk. Gyávák vagyunk otthagyni az ellaposodott kapcsolatot, mert mi lesz, ha a következő még rosszabb lesz, inkább szemet hunyunk a megcsalások felett is, csak ne legyen vége. De nemcsak mi, hanem a környezetünk, a családunk is szenved, nem merik elmondani a véleményüket, mert nem tudják mikor ér véget ez a rapszodikus viszony, fájdalmas számukra is végig asszisztálni, ahogy felemészt minket a bánat.

Az örök megfelelési kényszer

Bármilyen távolra lökhetnek, bumeráng módjára újult erővel térünk vissza akkor is, ha már semmi értelme nincs a kapcsolatnak. Miért? Csupán a hiúság miatt. Meghíztam? Rendben, lefogyok, aztán akkor bánts! Az én munkám soha nem lehet olyan fontos és értékes, mint a tiéd? Addig dolgozom, amíg nagyon  gyorsan feljebb nem léphetek  ranglétrán, az mellékes, hogy a legjobb éveim mennek el mellettem és az egészségem rámegy. Nem vagyok elég szép? Póthaj, műszempilla, hajfestés, esetleg kisebb plasztikai beavatkozások – tessék, itt van amit akartál. Nem elég jó a szex? Minden este pornószínésznőket megszégyenítő műsort kapsz. Jobb lett? Minőségibbé vált a kapcsolatotok? Megérte kifordulnod magadból a semmiért?

Hogy kinek mi az a pont, amikor képes elszakadni, embere válogatja. Van, akinek egy harmadik ember kell ahhoz, hogy átsegítse ezen az időszakon, másoknak a tettlegesség az a határ, aminél tovább nem tudnak és nem is akarnak menni. Ha már elharapódzott  helyzet, olyan mélységeket járhatunk meg, amelyek örökre nyomot hagynak a személyiségünkön és az emberekhez, férfiakhoz fűződő viszonyunkon. Érdemes átgondolni, hogy egyetlen rossz vagy igazából kimondatlan döntéssel mennyi időt veszünk el az életünkből! Ahelyett, hogy ezek a hónapok, évek a túléléssel telnének, tölthetnénk valami olyannal, ami ha felhőtlenül boldoggá nem is tesz, de legalább előrébb visz.p

Reklámok