7 dolog, amit az egyetem első évében tanultam

Most, hogy a második szemeszter is a végéhez ért (igen, március 30-án volt az utolsó előadásom, csak a vizsgák vannak hátra!), ideje visszatekinteni erre az egyszerre másodpercek alatt elröppent, mégis éveknek érződő hét hónapra.

Új volt, ijesztő, stresszes, izgalmas, kalandos, fárasztó, felemelő… És nagyon tanulságos. Nem csak az egyetemi létről, de a saját háztartás vezetéséről, munkáról, önállóságról adott fel jó pár leckét az élet. A kissé komolyra sikeredett bevezető után nézzük – mindenféle fontossági sorrend nélkül – mit tanultam az egyetem első évében!

1. Az egyetem más

Először azt akartam írni, hogy az egyetem könnyű, de aztán eszembe jutott, hogy a) biztos lenne, aki megkövez egy ilyen bejelentésért és b) nem elhanyagolható tény, hogy kikerültem a magyar oktatási rendszer gondoskodó öleléséből, úgyhogy ki tudja, hányan értenének egyet velem, miközben hatvan tételt kell bebiflázniuk. Egy vizsgára. A nyolcból.

1

Úgyhogy maradjunk annyiban, az egyetem más, mint a gimnázium, ahol utólag el sem tudom képzelni, hogy tudtam minden reggel hétkor kelni, hogy nyolctól háromig minden nap ott üljek az összes órámon. Most napi két-három előadásra úgy járok be, mintha a fogamat húznák, a reggel kilences kezdetűekre pedig még úgy se. Nincs témazáró, röpdolgozat vagy feleltetés, nincs mindennapos stressz – pontosan tudom, mit várnak el tőlem, és tudom is teljesíteni (Mielőtt fenitek a kaszát, visszautalnék az előző bekezdés b) pontjára!).

2. Bármit meg lehet írni egy éjszaka alatt

Nagy tanulság, hogy tényleg bármit meg lehet írni egy éjszaka alatt… Csak nem biztos, hogy érdemes. Egyrészt biztos nem lesz olyan jó a munkám, mint amúgy lehetett volna, ha időben nekiállok, másrészt ha sikerül is jó jegyet kapnom egy utolsó pillanatban összedobott, enyhén bullshit-szagú esszére, felmerül a kérdés: tényleg megérte az a rengeteg stressz, aminek a halogatás által kitettem magam? Nem lett volna egyszerűbb hamarabb nekiállni?

2

(A válasz: Nem, nem érte meg. De, egyszerűbb lett volna. Nem, soha nem tanulok.)

3. Nem baj, ha a Fresher’s Week / gólyatábor nem életed legjobb bulija

Ugye nem én vagyok az egyetlen, aki szerint a gólyatábor (illetve a brit megfelelője, a Fresher’s Week) nem volt olyan nagy durranás? De ezzel nincs semmi gond, nem első héten fogsz életre szóló barátságokat kötni, és a legjobb bulik is csak most jönnek.

1

4. A szennyes ruhánál csak a mosatlan edény termelődik gyorsabban

A bekezdéscím akár a háztartásunk mottója is lehetne. Én nem tudom, hogy a mi lakásunk épült-e a fizika törvényein kívül eső helyre, vagy mindenki másnál is ilyen gyorsan halmozódik fel a mosnivaló, de én köszönöm szépen, feladom a büdös zoknikkal, koszos ruhával, kávésbögrékkel és lábasokkal vívott szélmalomharcot.

1

És ha már itt tartunk…

5. Se veled, se nélküled kapcsolatban állok a mosogatással

Eddig a villanykörtét, a repülőt és az internetet tartottam korszakalkotó találmánynak, de ha jobban belegondolok, Josephine Cochrane (eltaláltad, a mosogatógép feltalálója) talán nagyobb szolgálatot tett a társadalomnak, mint bárki más. Utálom, ha ki se látok a konyhaablakon, akkora halomban áll a koszos edény, és utálom, ha neki kell állnom eltüntetni – de őszintén szólva amikor már csinálom, valamilyen felfoghatatlan módon terapeutikus a monoton munkavégzés. A végeredmény pedig kifejezetten boldoggá tesz, már addig az öt percig amíg tart.

1

6. Nem mindenki szereti végigbulizni a péntek éjszakát

A munkahelyemen én nyertem meg a péntek esti műszakot. Eleinte zavart, hogy nemcsak az összes vásárlónk (akik egy last minute vodkáért ugranak be a boltba), de a haverok is önfeledten buliznak miközben én dolgozom, azóta azonban rájöttem, hogy ha kivételesen otthon vagyok este, akkor sincs kedvem kiöltözni és bevetni magam az éjszakába. Ezerszer inkább bújok be az ágyba és nézek sorozatot, írok cikket vagy ülök össze itthon a barátaimmal. Nagy a nyomás, hogy úgy bulizz, ami mellett a Project X lájtos családi összejövetelnek tűnik, de ha te ezt nem feltétlenül, vagy nem minden este élvezed, nem veled van a gond.

1

7. Dolgozni nem jó, de keresni igen

A roppant eredeti bölcsesség alatt azt értem, hogy persze nem élvezem, hogy amíg a diáktársaim buliznak, moziba meg a tengerpartra járnak, nyolc sportkörbe lépnek be… és a többi, addig én vagy dolgozom, vagy próbálom kipihenni magam munka után. Viszont 20 évesen egyetem mellett végzett részmunkaidős állásból fenntartani magam, és a saját pénzemet költeni a haszontalan hülyeségekre (mert az önállóság mellé túl sok önkontrollt még nem fejlesztettem, de dolgozom rajta!) – na az nagyon kielégítő érzés.

1

 

 

Reklámok