#IWokeUpLikeThis – A természetes szépség és ami mögötte van

A maszkszerű, erős smink kora lejárt – az új szépségideál már egy ideje a szérumtól csillogó, természetes arcbőr, a dús szemöldök és a szeplők. Büszkén vállalt szépséghibák, #nomakeup és #nofilter selfiek: igazán pozitív a változás egy elfogadóbb, kevésbé szépségközpontú világ irányába! Vagy mégsem…?

Őszinte leszek: 2017 van, itt az ideje, hogy ne foglalkozzunk vele, mások mit tesznek a saját arcukkal. Szeded a szemöldököd vagy sem, gyantáztatod a bajszod vagy békén hagyod, viselsz-e alapozót vagy nem… Nem az én dolgom, és nem is igazán feminista hozzáállás megmondani, hogy egy nőtársam milyen arcot tartson a világ felé prezentálhatónak. Amivel azonban már igenis problémám van, az a szépségipar azon igyekezete, hogy manipulálja és szabványosítsa mit jelent nőnek és vonzónak lenni – amelyben az egyik legnagyobb bűnrészes a “no makeup-makeup” trend. Hiszen ha ma a vakolatnyi alapozó és vörös rúzs árát arcmaszkokra, szérumokra és szemöldökzselére költjük, mégis mennyire lehet felszabadult ez az új, “természetes” szépségideál?

no makeup makeup

Persze, egyre több pozitívumot is találunk a nők ábrázolásában a szépségiparban: a mai reklámkampányok befogadóbbakká váltak a különböző nőtípusokkal szemben, Lupita Nyong’o pedig történelmet ír a Lancôme arcaként. Egyre több nő dolgozik az üzleti oldalon – Miranda Kerr vagy Emily Weiss például cégtulajdonosként áll a kulisszák mögött. De amíg a szépségipar, úgy tűnik, egyre inkluzívabbá válik, a cégek egyetlen és legnagyobb célja továbbra is a profitszerzés: etnikai hovatartozástól, súlytól, társadalmi és kulturális háttértől függetlenül azt kell(ene) megvennünk, amit ők mondanak.

Divatos a szeplő. A dús szemöldök. “Légy természetes, vállald a szépséghibáidat!” De mi van, ha nekem a “természetes” nem pórusmentes, porcelánsima bőrt jelent? Mi van, ha nincs istenadta dús szemöldököm vagy telt ajkam? Mi van azzal, akinek narancsbőre van, vagy cisztás pattanásai, vagy sötét szem alatti karikái? “Ne aggódj!” – mondják a reklámok – “Néhány termékkel mi majd természetesen tökéletessé teszünk.”

Egy sminkmentes, “ígykeltemfel” fotón nem találsz termékmegjelölést. Megerőltetés nélkül kell jól kinéznünk – az erőfeszítésekről, a méregdrága YSL ajakbalzsamról, a személyre szabott szemöldökformázásról nem szokás beszélni. Kiment a divatból a márkanevekkel való villogás, és az őszinteség azzal kapcsolatban, hogy hány termék, hány tükör előtt töltött óra kell ahhoz, hogy úgy nézzen ki az illető, ahogy. Talán nem fedi vastag alapozó és műszempilla a világnak mutatott arcunkat, de az is biztos, hogy nem erőfeszítés nélküli – jó eséllyel rengeteg pénz, idő és energia van mögötte.

Ha irigynek és keserűnek hangzok, az talán azért van, mert az is vagyok. Időről időre emlékeztetnem kell magam: a szépség csak üzlet. Ha nem tenném, folyton csalódottnak érezném magam amiatt, amim nincs. Néha elfelejtem ezt – ilyenkor elhiszem, hogy egy új önbarnító vagy egy highlighter majd elfedi a tényt, hogy hetek óta nem láttam napsütést. Azt kívánom bárcsak kevésbé lennék fogékony egy jól marketingelt arckrémre vagy egy ütős csomagolásra. De én is, mint bárki más, szeretnék a legszebb önmagam lenni: egy hibátlan bőrű, kisimult, csillogó, dús szemöldökű önmagam – amit a keresetem háromnegyedével tudnék csak fenntartani.

A képek forrása a Google.

Reklámok