INSIGHT útinapló: Korfu – 1. rész

Nem olyan régen érkeztem haza Korfuról, hét csodálatos nap után, így még meglehetősen élénkek az emlékek. A tenger morajlása, a gyros illata, a zorba üteme, a tájról nem is beszélve, ami azt hiszem, egy életre beleégett a retinámba. Az pedig, hogy ezt a két legjobb barátnőmmel élhettem át, a totális wow kategória.

Vasárnap

Egész éjszaka nem aludtunk, ugyanis a transzfer hajnali 3.15-re jött értünk. Nekem határozott célom volt a virrasztással, mégpedig az, hogy a végkimerülés hatására végigaludjam a repülőutat Budapest és Brüsszel között, és ne arra ébredjek félálomból öt percenként, hogy zuhanunk. Földhöz ragadt gyerek vagyok, meglehetősen irtózom annyira magasra szállni, ahol már a madár se jár. Tervem bevált, csupán olyan tízszer markoltam meg a fapados légitársaság ülésének karfáját a legminimálisabb turbulenciánál.

IMG_3515

Költséghatékonyság miatt nem vettünk közvetlen jegyet a görög szigetre, de azt kell mondanom, hogy inkább fizettem volna többet, mint így, hogy rögtönzött hajléktalanként szenvedtünk végig kilenc hosszú órát az izgalmaktól mentes, kisebbik brüsszeli reptéren, várva a következő járatot. Első körben azt gondoltuk, hogy villámgyors városnézést csapunk és jól meglessük a Manneken Pist, de a röpke kiruccanás a pucér kissráchoz olyan 20.000Ft-tal húzta volna össze fejenként a nadrágszíjunkat, így a barkóbázást választottuk.

IMG_3509

Még két és fél óra halálfélelemmel való küzdés következett, egy reptéri autókölcsönzés, egy villámbevásárlás az egyik helyi marketben és egy sötétben eltévedés, de este tizenegy órára el is foglaltuk a szállásunkat Gastouriban, egy kedves görög család emeletes házának földszintjén. Csak ajánlani tudom őket, rugalmasságból, tisztaságból ötös, az angolon viszont lehetne még csiszolni egy kicsit. Vagy az én nem létező görögömön. Egyébként pedig összesen 12.000Ft-ot fizettünk hárman egy éjszakáért.

Hétfő

Reggeli a teraszon, ahonnan a környező hegyeket lehetett belátni. Nem szoktam ezzel a jelzővel élni, de erre simán ráhúzom a pazar szót. Ráadásul a házi bácsitól olyan illatos sárgabarackot kaptunk, amit épp akkor szakított a fáról, hogy ha Coconak a Number5 és eközött kellett volna választania, nem hezitált volna egy másodpercet sem. Bevágódtunk a kis pirosba és levezettünk a legközelebbi partra, ahol betértünk egy tengerparti pizzériába egy kávéra, mert hiszen ’But first coffee’. A tulaj annyira jó arc volt, hogy ingyen használhattuk a napernyőt az ágyakkal együtt, valamint még két gumimatracot is kihozott nekünk, hogy a parttól két méterre a tengerben hánykolódjunk és élvezzük, ahogy sercenve barnul a bőrünk.

 

 

Kizárólag az első éjszakára foglaltunk szállást még otthon, mert úgy döntöttünk, hogy körbejárjuk az egész szigetet és ott hajtjuk álomra a fejünket, ahol a legjobb a csí. Viszont az előző nap miatt még nem regenerálódtunk teljesen, így arra jutottunk, hogy maradunk még egy éjszakát Gastouriban. A partról visszaérkezve a szállásra elkészültünk és beautóztunk Korfu városba. Az autót egy hatalmas óvárosi parkolóban hagytuk. Ennek az ára akkor is 3 Euró lett volna, ha egy órát pihentettük volna a motort és akkor is, ha egy egész napot.

Elsétáltunk az régi erődhöz, ahonnan belátni az egész kikötőt, csak úgy röpködtek a szelfik. Ahogy barátnőm mondta, beindítottuk a lájkszivattyút. Kóvályogtunk a kis utcákban és megálltunk minden nipp árusnál, hogy óbégatva mondjuk mindenre, mennyire cuki, aztán vásárlás nélkül továbbmenjünk. Mikor már az összes hűtőmágnest, aranykarkötőt és gipsz Afroditét megnéztük, beültünk vacsorázni. Két falat között pedig hallgathattuk, ahogy a pincér fiú megpróbálja visszautasíthatatlan színben feltüntetni az aznapi bulit a diszkóban. Thanks, but no thanks.

 

 

A képek forrása: Mészáros Tímea

Reklámok