INSIGHT útinapló: Capri és az Amalfi-part

Még egy szűk hónapunk maradt a nyárból, sokan már túl is vannak a nyári szabadságon és pihenésen, s vigaszul a jövő évi nyaralást tervezgetik az idei képek felett nosztalgiázva. Én sem vagyok másképp, úgyhogy a spontán utazóknak és az akkurátusan mindent megtervezőknek egyaránt jó szívvel tudom ajánlani Olaszország egyik legszebb régióját.

Június közepén még az sem volt biztos, hogy mikor tudok szabadságra menni, így elég kapkodósan kellett döntenünk úgy, hogy halvány lila elképzelésünk nem volt arról, merre szeretnénk ezt a 2 hetet eltölteni. Amikor ennyire döntésképtelen valaki, akkor döntsön inkább más, ebben az esetben a sors/szerencse, ki minek nevezi, felírtunk 3-3 nagyvárost és régiót, ahova mindenképpen ellátogatnánk egyszer, majd pedig mint a zsákbamacskánál húztunk, így lett az első választás Nápoly. Budapestről a WizzAir járataival könnyen el is juthatunk oda, úgyhogy innen csak előkaptam a térképet és elkezdtem kutakodni, hogy milyen nyugodtabb, kevésbé városi tengerpartok vannak a közelben, ahol eltölthetnénk pár napot, így akadtam rá Sorrentora. A reptérről egyenesen megközelíthető busszal, igaz ezt a 30 km-t egy óra alatt tesszük meg, de a látvány mindenért kárpótol, na meg a 10 eurós ár is nyomós érv volt a 120 eurós taxival szemben.

Sorrento

Miért épp Sorrento? Hajóval minden turista látványosság elérhető, Capritól kezdve Ischián, Salernón át, az Amlafi-partig tényleg mindenhova eljuthatunk. Sorrento nagyon hangulatos, a városközpontban az ilyen helyeken megszokott pezsgő életet láthatjuk, jókat ehetünk-ihatunk, de erősen a külföldiekre épít ez a rész. Piano di Sorrento vagy Meta már kissé kiesőbb kerületek, vonattal 2 megállóval, nagyjából 5 perc alatt bejuthatunk a városba, míg gyalog ez nagyjából 4-5 km lenne. Egyszer érdemes besétálni legalább, a kilátás gyönyörű. Piano di Sorrentoban a Bagni Tina homokos strand vált a törzshelyünkké, számomra a bécsi árakhoz képest hihetetlenül jutányos áron fogyaszthattunk, de szerintem néhány balatoni strand áraival is vetekszik az 5 eurós Aperol Spritz, a kiszolgálásról nem is beszélve! A napágyakhoz tálcán érkezik a megrendelt ital, egy zacskó chips vagy egyéb rágcsálnivaló társaságában, a pincérünk nagyon kedves volt, a hangulat családias, érezhetően nem egy turista övezetben voltunk. Éttermek közül az abszolút legjobb Metában a Tavernetta Cinquantotto volt, a környezet, a kiszolgálás, az ételek és az ár-érték arány is kiváló volt.

Capri

Egy napos hajóutat választottunk, 12 fős motorcsónakkal indultunk Caprira, 4 óra szabadidőt kaptunk a szigeten, amit később körbe is jártunk és többször megálltunk a zsúfolt strandoktól távol pancsolni. Ha egy szóval kellene leírnom Caprit, akkor a meseszerű lenne talán a legtalálóbb jelző rá. A víz olyan kristálytiszta és türkiz, mint a fotókon, a monumentális sziklák komorságát a zöld kertek és csodálatos leanderek törik meg. A színes házacskák között tömött sorokban haladnak a turisták, de azért a sziget tetején, Anacapriban már kicsit szellősebb a helyzet. 25 euróért juthatunk fel ide taxival, ami 4 főnél már sokkal jobban megéri mint a busz, vagy a hosszas gyaloglás hegymenetben a 40 fokban. Innen egy libegővel juthatunk még feljebb, a kilátás páratlan. Ami a vendéglátást illeti, annak ellenére, hogy a külföldiekből élnek, elég gyengén muzsikált a szervíz az éttermekben, az pedig egyértelmű volt, hogy mindent aranyáron adnak. Caprira azoknak, akik pihenésre vágynak pontosan elég egy napot szánni, ha már ennyit utazunk bűn lenne kihagyni, de ez a szigetecske túlságosan zsúfolt ahhoz, hogy nyugodtan elnyúljunk a strandon, sőt, mivel annyian voltak ottlétünkkor, igazából a törölközőnket sem sikerült kiteríteni.

Amalfi-part

Itt több opció is játszik: hajós kirándulás, busszal bejárni a partot vagy pedig az autóbérlés. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, előre figyelmeztetek mindenkit, ha a Rentalcars oldalról foglal, a full protection csomag egy hatalmas kamu. Egyrészt drágább, mintha személyesen bemenne az ember a kölcsönzőbe és akkor megköti a biztosítást, másrészt ha valamilyen kár lesz az autóban, előbb nekünk kell kifizetni, majd pedig a biztosító rendezi velünk hónapok múlva a számlát. Ellentétben az Avis irodában 35 euróért ugyanezt (online 50 euró volt…) megkapjuk úgy, hogy akár a törött autó után sem kell semmit sem fizetnünk, ők rendezik egyből a biztosítóval. A tanulság megvolt, de szerencsére épen visszaadhattuk a kis autónkat, az olasz életérzéshez pedig nagyon passzolt a kis cabrio Fiat 500-asunk. Pechünkre a Vezúvnál erdőtűz volt érkezésünkkor, de addigra sajnos az Amalfi-parton is, teljes útlezárás, így Positanonal kellett egy kis kényszerpihenőt tartanunk – nem mintha gondot okozott volna. A szűk szerpentineket csak gyakorlott sofőröknek ajánlom, az olaszok közlekedési morálját pedig inkább nem taglalnám, náluk a KRESZ valami olyasmi lehet, mint nekem a kovalens kötés volt, ideig-óráig megjegyzi az ember, aztán jobb megfeledkezni róla. Előző este stílusosan a Napsütötte Toszkána című filmmel hangolódtunk a másnapi túrára, és bizony élőben még szebb és hangulatosabb volt Positano, mint ahogy képzeltük. Egyetlen hátránya a többi településsel szemben a már-már elviselhetetlen embertömeg, az árak pedig még Caprit is túlszárnyalják. Gyors fürdés után indultunk is tovább, a füst miatt Furore fjordja kimaradt sajnos, de innen meg sem álltunk Ravelloig. A kilátás pazar, de persze szerencsénkre a másik oldal is égett, de ez már csak egy kis apró füstnek tűnt a másikhoz képest. Szűk utcák, kerámia hegyek, gyönyörű kis kertek, talán az egyik legromantikusabb része az Amalfi-partnak. Ezután Amalfi következett, majd pedig egy igazi kis gyöngyszem: Atrani. Pici, emberi, otthonos, a nagy nyüzsgés után igazi felüdülés volt. Hazafelé a kivilágított part is fantasztikus élmény, egyes pontjain még legnyűgözőbb látványt nyújtott, mint nappal.

Ha időben foglalunk szállást és repülőjegyet, nagyon jutányos áron eljuthatunk ezekre az álomszép helyekre. Tökéletes azoknak, akik imádnak túrázni és barangolni, de a parton lustálkodók is válogathatnak a szebbnél szebb strandok között. A tömegközlekedés mindenhol elég zsúfolt, arra külön készülni kell, de amikor célba érünk, már minden nyűgöt felejtetni fog velünk a környezet. A limoncellot bűn lenne kihagyni, a strandon alkudni kötelező és a pizzát legalább pár napra cseréljük le a tenger gyümölcseire, nem fogunk csalódni! Viszont most Nápoly felé vesszük az irányt, a következő cikkben a gasztronómiáról is alaposabban beszámolok, mert bizony lenne bőven miről 🙂

A képek forrása: Pavelcze Kata

Reklámok