Ha férfi lennék…

Sokat ábrándoztam, vajon miért különbözünk ennyire? Vajon miért vagyunk ennyire mások? Aztán egyszerűen csak belegondoltam: Mi lenne, ha férfi lennék?

Ha férfi lennék biztosan arra törekednék minden erőmmel, hogy sikeres legyek. Nem akarnék világsztár lenni, egyszerűen csak azt szeretném, hogy magam alá gyűrjem az akadályokat olyan magabiztossággal, amelyre büszke lehetnék. Ezzel a céltudatossággal bolondítanám magamba a nőket. Olyan jövőképet festenék le eléjük, amely a legnagyobb biztonságot sugallja.

Mert mire vágynak a nők?

Biztonságra minden téren. Egy olyan helyre, ahol a lelkük minden porcikája oltalom alatt van. Aztán ott van a biztonságnak a másik fele, az a bizonyos anyagi oldal. Lehet szépíteni, de egy nőnek ez is fontos. Lehet elvárás a pénz és a luxus, de nem mindegy hogyan. Férfiként egyáltalán nem mozgatna meg az a nő, aki szeret a jóban ülni, de ha tenni kell érte valamit, az már túlzás.

Legyen célja! Mutassa meg, hogy tud küzdeni! Együtt építsük fel az életünket! Ne az legyen a cél, hogyha felnövök és nagy leszek, akkor egy gazdag férjet szeretnék… Szerintem ez elég ciki és kiábrándító. Miért jó ráutalva lenni valakire? Miért éri meg befogni a szájat egy pár cipellőért cserébe? Tisztelet a kivételnek, mert létezik. És igen! Őt választanám!

Egy pillanat alatt magába bolondítana! Nem tudom, hogy férfiként mennyire mutatnám ki az érzéseimet, de szerintem ezzel nem lenne gond. Egy férfi nem azért erős, mert fél elmorzsolni pár könnycseppet. Egy férfi akkor válik erőssé, ha lélekben stabil tud maradni. Egy oszlopként tud létezni, amire egy nő bármikor támaszkodhat.

Biztosan sokat csalódnék, mert szerelmes típus lennék. Ebben képtelen vagyok meghazudtolni magam. Azonban, ha valakiben csalódnék, nem lenne több esély. Mindenki szeret játszani az esélyekkel, a következő alkalom lehetőségének biztos tudatával. Na jó, talán nem bírnám ki! Egy esélye mindenkinek van. Emberek vagyunk, követünk el hibákat. Azonban, ha valaki nem tud élni egy ilyen dologgal, nincs miről beszélni. Ennyi. Pár éve ezt biztosan nem tudtam volna leírni. Én, aki két kézzel szórja az ajándéknak ezen fajtáját…

Ott vannak a játékosok, az érzelem manipulátorok, akik az önzetlenségbe kapaszkodva csimpaszkodnak fel újra és újra ugyanabba az ablakba. De miért? Akaratosan betörik a törékeny üveget, majd az unalmas résznél dobbantanak. Nem tudnám megtenni azzal, akit szeretek. Egyszerűen képtelen lennék végig nézni, ahogyan valaki utánam sóvárogna szívét-lelkét kilehelve, csakhogy végre egy pillanatig magáénak érezzen.  Egyetlenegy alkalommal surrannék be azon az ablakon újra. Ha biztos lennék az érzéseimben, hogy viszonozni tudom azt a mérhetetlen odaadást. Ha erre nem lennék képes, hagynám őt…

Megérezném, hogy ki az a nő, aki a mindenséget jelenti. Nem engedném el, ha egyszer a kezeim között tarthatnám. Nem láncolnám magamhoz, hiszen én sem szeretem, ha pórázon tartanak. Egyszerűen csak hálás lennék, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ebből a nagy világból, ennyi ember közül megtaláltam Őt! Nem érdekelne, hogy hány éves vagyok és az sem, hogy a “megvoltak” listája onnantól kezdve nem bővülne. Csak magamnak akarnék megfelelni és nem másoknak, nem a haveroknak. Mert a srácok sorra pipálgathatják a lányok neveit, de akkor mégis miért kell minden alkalommal végig hallgatnom: “Azért most már vágyok valakire, úgy igazán…”

Nyilván pasiként ugyanúgy megakadna a szemem egy szép lányon és még a fantáziám is más vizekre evezne, de miért kellene úgy tennünk, mintha a nők egy glóriát viselve bekötött szemmel járkálnának. Ilyen az ember, ilyenek vagyunk. Más tészta, hogy ki az, aki végül beleharap abba a bizonyos almába…

Egy szó, mint száz, férfiként olyan tulajdonságokkal tudnám magam elképzelni, mint amiket nőként elvárok.  Legyen egyenes, becsüljön meg, támogasson lélekben, de ami a legfontosabb: éreztesse, hogy én vagyok a mindene!

De ez csak ábránd, ha férfi lennék…

Forrás: Erdély Kitti / erdelykitty.com

Reklámok