Nem is gondolnád, hogy miért ásítunk!

Az ásítás egy önkéntelen reflex, mely ahogy az embernél, úgy az állatvilágban is megfigyelhető. Ennek a cselekvésnek a miértjére már évezredek óta próbálnak választ találni a kutatók, ami számos elmélet születését eredményezte.

Az emberek leggyakrabban akkor ásítanak, ha fáradtak vagy unatkoznak, épp ezért volt népszerű azon elmélet, hogy ásításkor oxigénre van szükségünk a vérben megnövekedett szén-dioxid tartalom miatt. Később rájöttek, hogy ez az elképzelés több sebből vérzik: egyrészt egy normál belégzéssel összehasonlítva ásításkor kevesebb oxigénhez jut a szervezet, másrészt már egy 12-14 hetes magzat is ásít az anyaméhben. Márpedig a magzat a méhben biztos nem oxigénért ásítozik, hiszen azzal a méhlepény (placenta) látja el. Ráadásul egy kimerítő edzés közben sem ásítással próbálunk több oxigénhez jutni.

yawn

Jelenleg csak hipotézisek állnak a rendelkezésünkre, mert nincs bizonyíték az ásítás okára. Az uralkodó elméletek közé tartozik, hogy az agy hűtését szolgálja ez a reflex. Az agynak is van egy optimális működési hőmérséklete, ami ha túlmelegszik, akkor ásítással próbálja hűteni. De akkor miért ásítunk ha fáradtak vagyunk? Az alvás megszakítása, vagy a kimerültség az agyban a hőmérséklet növekedését idézi elő, amit a szervezet ásítással kíván visszaállítani.

Ezzel egybevágnak a Frontiers in Evolutionary Neuroscience folyóirat dolgozói által végzett tanulmányok, miszerint az emberek gyakrabban ásítanak, ha a külső hőmérséklet alacsonyabb a testhőmérsékletnél, vagyis az ásítás még hatékonyabban funkcionál hűtésként.

Egy másik feltételezés szerint az ásítás az izmok kinyújtóztatásának vágyát szolgálja. Ez egy evolúciós örökségünk lehet, hiszen ha az izmok kellően ki vannak nyújtva, akkor könnyebben tudunk reagálni a veszélyes helyzetekre, illetve gyorsabban tudunk támadásba lendülni. A ragályos ásítást is ehhez a teóriához próbálják kötni. Amikor egyvalakitől „elindul”, az segít az egész csoportot vagy nyájat éberen tartani.

A Duke Center for Human Genome Variation egyik kutatásában az ásítás ragadósságával foglalkoztak. 328 résztvevővel megnézettek egy háromperces videót, amiben ásítoztak. A 328 ember közül 222-en ásítottak legalább egyszer a videó alatt, azonban ennek okára nem jöttek rá.

Képek forrása: Pinterest.com

Reklámok