A szakítás jó oldala

Klisésen hangozhat az, hogy „Ahol bezárult egy ajtó, ott kinyílik egy másik”, de talán ha átgondoljátok a következő pár sort, Ti is rájöttök, hogy van benne igazság. Ráadásul nem is akármilyen példán keresztül szemléltetve: egy szakítás, és ami utána van.

Persze egy szakítás (nagyjából) mindig rossz, mindkét félnek nehéz (na jó, talán néha az egyiknek nem), főleg ha nem egy konkrét kiváltó oka van, egyszerűen csak hiába szeretitek egymást, elhidegültök, másra vágytok. De túllépve a sebnyalogatós fázison, fókuszáljunk arra, hogy miért lehet jó nekünk.

Sajnos, főleg a hosszú kapcsolatoknál előfordul, hogy annyira egymáséi lesztek a párotokkal, hogy észrevétlenül és akaratlanul korlátozzátok egymást. Nem azért nem mész valahova, mert a barátod azt mondja, csupán Te magadban eldöntöd, hogy szerinted neki ezzel gondja lenne, ezért inkább meg sem említed. Nem azért nem veszel meg egy nem megszokott ruhadarabot, vagy fested be a hajad, mert Ő nem akarja, csak nem szeretnél változtatni, mert azt hiszed neki nem tetszene. Rengeteg újdonságtól fosztod meg magad úgy, hogy arra igazából senki nem is kér, viszont a megszokottság, amelyet a kapcsolat ad, nem enged más területen sem kitörni az állandóból.

Hogy ezt honnan tudom?

Onnan, hogy évekig így éreztem.

szak2

Nem hibáztatom a volt barátomat, mert Ő sosem tiltott meg semmit, sőt néha még Ő noszogatott, hogy csináljak ezt-azt. Viszont tisztán látszik, hogy amióta nem vagyunk együtt, kinyílt a világ. Sokkal spontánabb lettem, bátrabb és a szakítás megtanított arra, hogy mennyire könnyen vége lehet egy megszokott életnek. Persze nem kezdtem el “kiélni magam”, mert a moráljaim a helyükön maradtak. Viszont rengeteg dolgot kipróbáltam, legyen az olyan apróságoktól kezdve, mint a sushi, olyan nagyobb kaliberűekig mint az Airbnb, amiről régen például hallani sem akartam. Az öt éve növesztett és fenékig érő hajamat vállig érőre vágattam, csináltattam egy tetoválást és átalakítottam a lakásomat.

Biztos vagyok benne, hogy ezeket mellette is megtehettem volna nyugodt szívvel – viszont nem mertem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valami mindig visszatartott. Megfelelési kényszer, amit el sem várt? Talán.

Lehet ez a yolo érzés nem mindenkinek nagy dolog, és sokan képesek a párjuk mellett is olyan életet élni, ahol nem korlátozza saját magát, de nekem nem sikerült. Egészen addig, amíg túl nem tettem magam a gyászoló fázison és kezdtem el inkább lehetőségként tekinteni az egyedüllétre.

Reklámok