Fizikai vs. pszichológiai egészség

Gyerekkorunk óta tanítanak minket fizikai egészségünk megőrzésére. Tudjuk mit kell tennünk, ha megvágjuk magunkat, ha fáj a fejünk, vagy ha betegnek érezzük magunkat. De tudjuk-e mit kell tennünk a lelkünkben történt sérülések esetén?

Mi történik ha szomorúnak érezzük magunkat és ezt megosztjuk másokkal?
“Ó ne is törődj vele, majd jobb lesz!”
És mi történik, ha eltörjük valaminket?
Egyből orvosi ellátást kapunk, esetleg a munkahelyünkről is táppénzre megyünk, hogy minél hamarabb meggyógyuljunk. Rengeteg esetben lenne szükségünk lelki-táppénzre – hiszen a pszichológiai problémák gyakran jobban befolyásolják a munkaképességünket, mint egy törött kéz.

Folyamatosan azt halljuk, hogy egyes élelmiszerek, vagy akár a dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás milyen hatással vannak a szervezetünkre és egészségünkre – de nem tanítanak meg minket arra, hogyan ismerjük fel (és ami még fontosabb: hogyan kezeljük) a lelki problémákat, amelyek nagyobb és hosszabb távú hatással lehetnek életünkre, például sikertelenség, elutasítás, magány.

lelki

Sikertelenség

Klisésen hangozhat, hogy senki nem úgy kezdte, hogy mindent tudott – de minden szava igaz: egy elbukott állásinterjú még nem tesz örökre munkanélkülivé, egy sikertelen vizsga nem veszi el a diplomádat és egy odaégetett vacsora sem azt jelenti, hogy örökké rendelni fogod a kaját. Viszont épp elég ahhoz, hogy – ha rosszul kezeled – feladd az adott dolgot és ne próbáld újra. Iszonyat szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy minden elsőre sikerüljön, ezért nem szabad hagyni, hogy egy bukás rátegye a bélyegét saját magunk megítélésére. Sokkal inkább benzinként kell működnie, és tanulva a hibákból újra felvenni a kesztyűt és elindulni az úton – immáron előrébb jutva az eddigi tapasztalatok segítségével.

Elutasítás

Akár munkahelyi, akár szerelmi bukásaink után csökken a magabiztosságunk. Ilyenkor még inkább hajlamosak vagyunk tovább rontani a helyzetünkön: totál csődnek érezzük magunkat, amely az életünk különböző területeire is beférkőzhet: egy munkahelyi probléma túlgondolása odáig fajulhat, hogy azt gondoljuk azért nincs barátunk, mert még a munkánkat sem tudjuk elvégezni – és ez rossz reakció! Fizikai sérülés után sem rontunk tovább a helyzeten: megégetjük magunkat főzés közben – talán tovább égetjük magunkat, hogy még rosszabbá tegyük? Nem. Hideg víz alá tesszük, kenegetjük és óvjuk. Mit teszünk ha rossz randink volt? Magunkat és a “nem tökéletes” testünket okoljuk, tovább csökkentve a magabiztosságunk, ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy ez nem jött össze és vennénk egy jó habfürdőt a kedvenc innivalónkkal és könyvünkkel.

Magány

A folyamatos magány érzése eltorzítja a gondolkodásunkat: azt érezteti velünk, hogy a szeretteinket valójában nem is érdekeljük annyira. Visszatart minket abban, hogy a másikat megkeressük, hiszen elhiteti, hogy ha ő nem keresett minket, akkor biztosan annak sem örülne, ha mi keresnénk meg és így azt gondoljuk – tévesen – hogy inkább megmentjük magunkat egy elutasítástól, ami újabb fájdalmat okozna. Fontos tudni, hogy a krónikus magány olyan betegségeknek ad táptalajt, amelyek korai halálhoz vezethetnek – magas vérnyomás, magas koleszterin és az immunrendszert is gyengíti – még inkább kitéve testünket a betegségeknek.

Tehát testi egészségünk mellett oda kell figyelnünk lelkünk egészségére is, hisz a kettő egymást kiegészítve működik igazán jól!

A cikk forrása egy TED előadás, amelyet itt tudtok angol nyelven, magyar felirattal megnézni.

Képek forrása: Pinterest

Reklámok