INSIGHT Útinapló: Alicante

Április végén néhány napra lehetőségem nyílt lecserélni a skót “tavaszt” (higgyétek el, az idézőjel nagyon is szükséges!) és a vizsgaidőszak előtti stresszt a spanyol tengerpartra. A nyaralás helyszínét egészen hasraütés-szerűen választottuk ki: még januárban a SkyScanneren – ami a korlátozott büdzsével utazni kívánók talán leghasznosabb eszköze – az Aberdeenből legolcsóbban bárhová, bármikor induló járatok között találtunk rá Alicantéra. Pár nap tervezgetés és Airbnb-böngészés után már le is foglaltuk az áprilisi utat, és izgatottan vártuk az indulást.

Utazás és szállás

A Ryanair rendszeresen indít járatokat Aberdeen-Alicante vonalon, így kicsit több, mint három órás repülés után meg is érkeztünk. Budapestről a Wizzairrel szintén csatlakozás nélkül, időponttól függően viszonylag kedvező árakon lehet eljutni ide. Mivel nekünk csak néhány napunk volt, nem hagytuk el a várost, de a nagyobb túrát tervezők akár egyenesen a reptérről eljuthatnak Spanyolország különböző pontjaira távolsági buszokkal.

Mi a reptérről busszal (a jegy 3.85 euró) indultunk a központba átvenni a szállásunk kulcsait. Életemben először foglaltam Airbnb-t, de biztos, hogy nem utoljára. Egy szuper kis stúdiólakást béreltünk a lehető legjobb környéken: Alicante óvárosában, a történelmi Barrio de Santa Cruz negyedben. Így mind a tengerparttól, a történelmi látványosságoktól, a helyiek által látogatott Mercado Centraltól és a nyüzsgő éttermek sorától csupán öt-tíz perc kellemes sétára voltunk. A loft maga igényesen berendezett, mindennel felszerelt és csendes volt, házigazdánk pedig az alsó szomszédunk volt így mindig fordulhattunk hozzá. A teljes lakás éjszakánként 27 euróért még a pénztárcánkat is megkímélte – ide még biztos, hogy visszamegyünk!

 

Evés, ivás

Nem lesz gondban senki, aki bárt vagy éttermet keres a városban. Szinte nincs olyan utca, ahol nyugodtan végigsétálhatnál anélkül, hogy megpróbálnának megszólítani és egy-egy helyre becsábítani. Így aztán nem is akarok konkrét éttermeket ajánlani, mi minden este máshol ettünk, de egyszer sem lőttünk mellé.

 

Mindenképp érdemes kipróbálni a tapast, ami valójában csak kis adagokban felszolgált előételt, csipegetni való falatokat jelent – minden étterem mást és mást kínál, de általában helyi sonkákat, kolbászt, halat, sajtokat, garnélarákot illetve kis szendvicskéket lehet találni a menükön. Megér egy misét a paella is, ami egy rizses egytálétel, általában zöldségekkel, hallal, csirkével vagy különböző tenger gyümölcseivel, ízlés szerint. A vacsora mellé pedig sangría dukál – ketten egy litert kellemesen el lehet iszogatni.

Látnivalók

Talán a szállásunk elhelyezkedése miatt, de ha csak kitettük a lábunkat a lakásból, úton-útfélen látnivalókba botlottunk. Ilyen például a tengerpart mellett futó sétány, az Explanada de España. A pálmafák övezte utat mintegy 6.5 millió márvány padlólap borítja, melyek hullámzó mintát adnak ki – nem csoda, hogy ez Spanyolország egyik legkedveltebb sétánya. A turisták jelenléte magától értetődő, ám a helyiek sem kerülik el: a nyugdíjasok sokszor órákra kiülnek a sétányon található padokra hogy nézzék a sétálgató embereket, illetve különböző kültéri események, spontán koncertek helyszíne is az Explanada.

ACS_0049

Ha már híres utcáknál tartunk, könnyen megeshet, hogy a céltalan kóborlás vagy étteremkeresés közben egy szürreális világba botlunk. Alicante egyik utcáját, a Calle San Francisco-t (Calle de Las Setas-nak is nevezik) ugyanis óriásira nőtt gombák díszítik. Ha itt jártok, a hatalmas gomba-házikók nem csak a kisebbeknek lesznek csábítóak, az utcában pedig jobbnál jobb szuvenírboltokba vagy tapas bárokba lehet betérni.

IMG_3299

A Benacantil-hegy tetejéről néz le a városra Alicante talán leghíresebb nevezetessége, a Castillo de Santa Bárbara (Szent Borbála vára). Autóval illetve pár euróért lifttel is megközelíthetjük a várkastélyt, de a kalandosabbak gyalog is nekivághatnak – laza tempóban körülbelül negyven perc – egy óra alatt fel lehet érni (ha nem téved el az ember, ugye, a felfelé utat keresve). A városra és a messze elhúzódó tengerpartra nyíló kilátás kárpótol az igencsak meredek lépcsőzésért. A vár egyébként belépő nélkül, ingyen látogatható, ez magába foglalja a várudvart, pár termet és a vár illetve Alicante történetét bemutató kiállításokat, de néhány euróért idegenvezetést is kapunk.

 

Érdemes még egy kicsit “eltévedni” az óváros legszebb negyedében, a Barrio de Santa Cruzban. Igazi mesebeli szűk utcák, gyönyörű, csempékkel díszített falak, rengeteg növény és a helyiek nyüzsgése jellemzi ezt a környéket. Minden pici részletet meg akar örökíteni az ember!

 

Az utolsó látványosság ami belefért a mi rövid utunkba a Mercado Central, azaz a helyi piac volt. Minden nap korán reggeltől délután kettőig üzemel a piac, ahol minden földi jót megtalál a vásárló. Hatalmas kupacokban árulták a garnélarákot, polipot, mindenféle tenger gyümölcsét, a legkülönbözőbb húsokat, hogy a helyi különlegességekről, sajtokról, süteményekről és friss gyümölcsökről már ne is beszéljek.

 

A brit szupermarketek után, ahol a bolt felét az előre csomagolt, mikrózós készételek teszik ki, és még a gyümölcsöt is megmosva, felszeletelve, evésre készen bezacskózva árulják, el lehet képzelni mennyire el voltam ájulva, amikor egy kiló epret kaptam mindössze másfél euróért (ráadásul papírba csomagolva). Ha tehetném, ezt az egész piacot egy az egyben (na jó, a polip nem kell) átköltöztetném Aberdeenbe, hogy mindig így vásárolhassak!

A mi szívünket ellopta ez a kis város (amiből rengeteg mindent nem is láttunk még!), úgyhogy nem is kérdés, hogy visszajövünk-e. A ti listátokra felkerült már Alicante?

 

Fotók: Sólyom Eszter / @solyomeszter

Reklámok