Ugye ismerős az az érzés, amikor a kifutókat nézve arra gondolunk, mennyire is tetszik az a darab, de úgysem engedhetjük meg magunknak, különben nem lenne hol laknunk?
Mióta divat a divat, létezik a másolás intézménye. Az első címkéket 1903-ban varrta ruháiba Charles Frederick Worth, hogy megkülönböztesse alkotásait a másolatoktól.
Mára a designer ruhák copyzása már mindennapos. Több fast fashion márka, köztük a H&M és a Zara köszönheti sikereit és eladásait annak a koncepciónak, amely szerint az egyébként csak tehetősebbeknek szánt darabokkal szinte teljesen megegyező terméket dobnak piacra.
Egyre inkább elmondható a divat iránt érdeklődőkről, hogy egyáltalán nem márkahűek. Ebből következik az is, hogy ha egy olyan darab megvásárlásáról van szó, amit egy, vagy maximum két szezon erejéig hord az ember, szívesebben fizeti ki a másolatért a kevesebbet – teljesen logikusan. Hiszen ki akarna akár tízszeres áron megvenni egy terméket, amelynek a mintája és a formája egy pláza több boltjában is megtalálható az eredeti ár töredékért.
A legtöbb designer márka persze nem nézi ezt jó szemmel, és különböző eszközöket vetnek be egyediségük fenntartása érdekében, például a különleges és nehezen vagy csak nagyon drágán beszerezhető anyagok használata, amely a fast fashion márkáknak már nem érné meg. Egy másik lehetőség a védekezésre a szabadalmaztatás, ám ezt a kisebb, feltörekvő tervezők (akiknek legnagyobb szükségük lenne az eladásokra és a vásárlók márkahűségére) sajnos nem engedhetik meg maguknak, mint ahogy azt sem, hogy egy-egy fast fashion márkát bepereljenek. Könnyebb a megkülönböztetése azoknak a termékeknek, amelyeken feltűnő helyen van logó, vagy már annyira ikonikusnak számítanak, mint például a Hermès Birkin táskája. A törtető designerek itt is hátrányba kerülnek, mivel az ő ruháikat, cipőiket, ékszereiket még nem ismerik sokan, így sokszor az emberek nem is tudják, hogy éppen egy egyedi tervezésű, egyébként nagyon drága termék másolatát vásárolják meg egy H&M-ben.
De miért is jó mégis a copyzás?
Ahhoz, hogy megértsük, képzeljük el a folyamatot: a designer piacra dob egy terméket, amit a fast fashion márkák szinte azonnal lemásolnak és boltjaik polcaira küldik. Emiatt a tervező “kénytelen lesz” új ruhát alkotni, amely így újra célpontba kerül, lemásolják és ez a folyamat körbe és körbe megy, ezáltal mozgásban tartva a divatot és biztosítva az állandó változást. Így a másolatok nagyban segítik a folyamatos megújulást, aminek a divat szerelmesei csak örülhetnek.
A designerek kollekcióiból sokszor csak inspirációt gyűjtő fast fashion márkák igen gyakran átlépnek egy határt és szinte teljes egyezéssel adják ki ruháikat, kiegészítőiket. Nézzétek meg a galériánkat és döntsetek: Ti megvesztek egy minőségibb, drágább darabot, vagy inkább a másolt, és olcsóbb terméket választjátok?
