Egy falat Itália

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én rajongok Olaszországért! Imádok mindent, ami olasz: a gazdag kultúrát, a divatot, a finom és kellemes borokat, a hangos, temperamentumos embereket, a mentalitást és nem utolsó sorban a mennyein könnyed olasz konyhát! Ha újra születhetnék, tuti, hogy hamisítatlan olasz lennék!

Egy milánói út során találkoztam először testközelből a különféle rákokkal, kagylókkal, tengeri herkentyűkkel, amikor is egy nívós étteremben az autentikus hal-tálra esett a választásom. Bevallom őszintén, nem minden ragadott magával a tányérról, de a rákoknak és a kagylóknak azonnal a szerelmese lettem.

Itthon kevés étteremben lehet igazán finom, friss rákot vagy kagylót enni, amelynek az íze és állaga is valóban az olasz konyhára emlékeztetne, ezért – no és mert rendszeresen étterembe járni nem biztos, hogy kifizetődő volna – különleges alkalmakkor, vagy ha csak egy igazi jó kis olaszra vágyom, az alábbi étellel kedveskedem a családnak, barátoknak.

Fekete kagyló a’la Italia

_MG_7053

Hozzávalók 2 főre:

1 kg friss feketekagyló (ha nincs lehetőség friss kagylót vásárolni, a fagyasztott is megteszi)
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 nagy paradicsom
4-6 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
1 citrom vagy lime
1 db chili paprika
2 dl fehérbor (lehetőség szerint száraz)

bors
olívaolaj
5 dkg vaj
1 csokor petrezselyem

Elkészítés

Egy nagy fazékban vagy magasabb falú serpenyőben felhevítünk egy kevés olívaolajt, majd beletesszük az apróra vágott vöröshagymát. 1-2 percnyi párolás után hozzáadjuk a felszeletelt citrom vagy lime felét és a felkarikázott chili paprikát. 2-3 perc után a fokhagyma következik. Ezt is sütjük 2-3 percig, mielőtt hozzáadnánk az apróra vágott paradicsomot.

Miután a paradicsomunk is főtt 2-3 percet, beleöntjük a fehérbort és lefedjük a fazekat. Főzzük 5-7 percig. Ezután a friss vagy felengedett fekete kagylókat adjuk hozzá, majd fedő alatt főzzük tovább az egészet még 5-6 percet. Főzés közben néha átrázzuk a fedőt rajtahagyva.

A végén beledaraboljuk a vajat, átrázzuk még egyszer, sózzuk és borsozzuk illetve hozzáadjuk a petrezselymet. Fedő nélkül tovább rotyogtatjuk 2-3 percig. A citrom vagy lime másik felét használjuk díszítésként. Az ételt pedig pirított bagett szeletekkel tálaljuk.

 

A cikk forrása: www.bloglamademoiselle.wordpress.com

Reklámok

Tavaszváró foszlós fonat

“Minden évszaknak megvan a maga szépsége.” – tartják. Bevallom, serdülő koromban nem igazán értettem, ugyan milyen szépséget lehet felfedezni a borús, esős őszi napokban, vagy éppen a zord, hideg, sötét téli időben. Érettebb fejjel aztán egyszer csak megváltozott valami és elkezdtem meglátni magam körül a természet apró csodáit, mindazt, ami mellett oly sok éven át azidáig észrevétlenül elmentem.

Ma már tudom. Nincs is jobb, mint néhanapján a nyári zivatarban bőrig ázni; elmélázva gyönyörködni a millió színben pompázó, hervadó őszi levelekben; hóangyalt rajzolni a frissen hullott, szűz hóba; vagy épp a természet ébredését kémlelve megcsillani látni a zsenge fűszálakon lassan végiggördülő, üde harmatcseppekben az első tavaszi napsugarat.

Egy különösen hosszúra nyúlt, rideg, fagyos télet hagytunk most magunk mögött. A búskomor, sötét hónapok alatt azonban egy pillanatra sem szüntünk meg álmodozni az arcunkat simogató első igazi napsugárról, az új életre kelt, lassacskán ébredező természet gyönyörű csodáiról – a rügyező fákról, bimbódzó virágokról és a harsányan csicsergő madarakról.

roman-kraft-84955

Talán kevesen tudják, hogy Húsvét – mindamellett, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe – egyúttal a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének hirnöke is. Húsvét tulajdonképpen Jézus-Krisztus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos “nagyböjt” végét jelzi. A húshagyó időszak után ezen a napon szabad először húst enni, magunkhoz “HÚSt VÉTelezni.” A Biblia szerint miután Jézust pénteken keresztre feszítették, harmadnapon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával ugyan nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, azonban megváltotta minden ember bűnét és győzelmet aratott a halál felett.

Az ételszentelés hagyománya húsvétvasárnaphoz kötődik, amikor is a népszokás szerint  a hívők a délelőtti misére letakart kosarakkal indultak, hogy a véka alján rejlő bárányhúst, kalácsot, tojást, sonkát, bort megszenteljék. A tojás az újjászületést, a húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor pedig vérét jelképezte. A főtt tojás ugyanakkor a családi összetartozást is jelképezi. A húsvéti főtt tojást a néphagyomány szerint a családtagoknak közösen kellett elfogyasztani, hogyha bármelyikük eltévedne az életben, visszagondolva arra, hogy a húsvéti fogásokat kivel fogyasztotta el, mindig hazataláljon.

IMG_0011

A húsvéti locsolás eredete egyrészt a keresztelésre, másrészt pedig arra a legendára utal, miszerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a sírt őrző katonák vízzel öntötték le, hogy elhallgattassák őket. Régen úgy tartották, hogy a víznek tisztító, termékenységvarázsló ereje van, ezért Húsvéthétfő hajnalán a legények rendszerint csapatosan indultak el a lányos házakhoz locsolkodni, jellemzően zeneszóval kísérve. A locsolás szokása ugyan mindmáig fennmaradt, a vízzel való locsolást mára azonban a húsvéti köszöntő verseket követően felváltotta a kellemes, harmonikus illatú kölnikkel való “öntözés”, melynek elmaradhatatlan jutalmaként a legények a leányok saját keze által készített hímes vagy piros tojást kapnak.

A hagyományos húsvéti asztalra nálunk a sonka, tojás, bor mellett rendszerint mennyei, házi készítésű, foszlós kalács is kerül, amely az előbbiekkel együtt (némi fokhagymával és tormával kiegészítve ) egy igazán fenséges, kulináris ízélményt eredményez.

Kedvcsinálóként megosztok veletek egy gyors, egészséges és játszi könnyedséggel elkészíthető kalácsreceptet, amelyet így az Ünnep előtt még épp el tudtok készíteni.

IMG_0006

Hozzávalók a tésztához:
140 ml 1,5%-os tej
10 g élesztő
30 g olvasztott vaj
40 g nyírfa porcukor
250 g finomliszt
1 db tojássárgája
10 g vaníliás cukor
5 g holland kakaópor
5 g mazsola
csipet só

Hozzávalók a kenéshez:
1 tojás

Hozzávalók a szóráshoz:
szeletelt mandula

1. Melegítsük langyosra a tejet és keverjük el benne az élesztőt illetve a  porcukrot, majd helyezzük félre 10 perce. Amíg az élesztő felfut, összedolgozzuk a tésztát.

2. A lisztet, olvasztott vajat, vaníliás cukrot, tojássárgáját és a felfutott élesztőt egy tálban összekeverjük egy csipet sóval és tésztát dagasztunk belőle. Ha szép simára eldolgoztuk, két részre osztjuk és az egyik részbe belegyúrjuk a kakaóport, a másikba pedig a mazsolát.

3. Egy-egy kiolajozott edényben mindkét tésztát duplájára kelesztjük nagyjából 30 perc alatt. Ha a tészták megkeltek, kb. 65 cm hosszú rudat sodrunk belőlük és megfonjuk a kalácsot, majd a végeket összecsípjük és aláhajtjuk.

4. Megkenjük egy egész felvert tojással és további 30 percre félretesszük pihenni. Másodszor is megkenjük, majd mandulával megszórjuk.

5. Előmelegített sütőben 170-180 C-on kb. 30 perc alatt megsütjük.

A régi néphagyomány szerint a húsvéti kalács morzsáját vagy a tyúkoknak adták, hogy sok azok tojást tojjanak, vagy megőrizték, s meghintették vele a gabonaföldeket, hogy a verebek ne tegyenek kárt a termésben, de az is előfordult, hogy tűzbe vetették, hogy a szentelt ételből a túlvilágiak is jóllakhassanak.

IMG_0005

Fotók forrása: Pinterest illetve www.bloglamademoiselle.wordpress.com
A cikk forrása: www.bloglamademoiselle.wordpress.com

Gasztrofilmek, amelyeket mindenkinek látnia kell

Miután degeszre ettük magunkat a nagyi ebédjével és próbáljuk túlélni a carb coma-t, nincs is jobb egy borongós vasárnap délutánon, mint gasztrofilmeket nézni. Összeszedtük Nektek az INSIGHT kedvenceit!

Alapvetően onnantól nevezhetünk egy gasztrofilmet jónak, hogy miután megnéztük, a konyhában találjuk magunkat. Az másodlagos szempont, hogy csak az evéshez vagy esetleg a főzéshez is kedvet kaptunk, de jobb esetben már vadul szörfölünk a neten a különböző receptek után kutatva. Ez a lista az élvezeti érték alapján állt össze, a filmek szakmaiságába nem akarunk belemenni, hisz értelmetlen lenne és egyébként sem azért készültek.

A séf

Tudjuk-tudjuk, Twitter reklám, kiszámítható forgatókönyv, de kit érdekel? Szórakoztató, szívmelengető vígjáték, amely Carl Casper séf kalandját mutatja be a közösségi médiával és az étterem kritikusokkal, de persze mindeközben a magánéletét sem ártana rendbe tenni. Humoros, pörgős és persze kicsit romantikus vígjáték, amit nagy valószínűséggel nem csak egyszer fogunk megnézni. Aki már látta, ugye megkívánt utána egy Cubano szendvicset vagy egy kis fánkot?

Julie & Julia – Két nő, egy recept

Julia Child az amerikaiak Horváth Ilonája, legalábbis hozzá lehetne hasonlítani. A történet két szálon fut: Julie a megfásult hivatalnok, aki bloggerré avanzsált és Julia, az unatkozó háziasszony gasztronómiai kalandjait követhetjük végig az omlettől egészen egy kacsa kicsontozásáig. Ami alapvetően minden hasonló moziban az egyik konfliktust szinte kötelezően adja, az a magánélet háttérbe szorulása, hiszen főhőseink annyira rápörögnek a főzésre és olyan véresen komolyan veszik, hogy az alábbi filmek mindegyikében a magánéletük rámegy/mehetne. Julie mániákusan próbál megfelelni az általa lényegében kitalált Juliának, aki természetesen szerinte tökéletes, de mi láthatjuk, hogy messze nem volt az és a siker sem jött olyan könnyen, mint ahogy a lelkes rajongója gondolta. Mindenesetre minket olyannyira meggyőzött a film, hogy Julia Child könyve bizony már úton van hozzánk, hiszen egy ilyen alapművet bűn lenne kihagyni. Boeuf bourguignon-t valaki?

Az élet ízei

A francia vidék idilljét megzavarja az újonnan betelepült indiai család és az ő éttermük. Több szempontból is nagyon aktuális a film, egyrészt a beilleszkedés nehézségeit is láthatjuk és szembesülünk azzal, hogy milyen könnyen bedőlünk az előítéleteknek. Persze ennél szövevényesebb a sztori, hiszen egy Michelin csillag a tét. A romantikát a Csokoládé rendezője a garantálja, akinek ezt a filmet is köszönhetjük. A sznob francia konyha összecsap az indiai konyhaművészettel, főhősünk pedig a kapocs a két világ között, és természetesen erre a konfliktusra is a szerelem a gyógyír. Egy bájos és könnyed alkotás, lusta hétvégén a reggeli omlett mellé épp ideális.

Ízlések és pofonok

Főszerepben Cathrine Zeta-Jones a munkamániás forrófejű séf, akinek az élete tényleg csak a konyhában telik. Egy váratlan tragikus baleset után magához kell vennie az unokahúgát Zoet, és bármennyire is profi a tűzhely mellett, bizony rá kell döbbennie, hogy az emberi kapcsolatokban legalább ennyire esetlen. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy megjelenik a konkurencia a munkahelyén is, egyre nagyobb a nyomás és egyre több helyen kellene helytállni, ez pedig egy maximalistának igazi rémálom. De ki tudja, talán pont a helyettesítő szakács lesz a kapocs közte és Zoe között? Miután megnéztük a filmet, azonnal pizzát akarunk sütni, olasz komolyzenét hallgatnánk és boroznánk közben egy jót – pár napig egészen biztosan romantikus hangulatban leszünk majd.

Én, a séf

Tipikusan francia vígjáték, a hagyományos konyha találkozik az új technológiákkal és elvárásokkal, egy sztár séf (Jean Reno) , aki már csak a munkáját végzi, de örömét nem leli benne, kénytelen lesz egy hihetetlenül lelkes és kreatív amatőrrel (Michael Youn)  együtt dolgozni. A film humoráról már azonnal felismerhetjük, hogy európai, hiszen hány amerikai moziban akartak gasztronómiai forradalmat kirobbantani egy idősek otthonában? Nagyjából a 20. perc körül sejthetjük a végkifejletet, de mégis minden percét élveztünk, egy igazán kedves történet.

Ha már egy-egy recept megihletett és egy kicsivel nagyobb lelkesedéssel mész a konyhába, már megérte megnézni ezeket a filmeket. Bármilyen szakácskönyvet  beszerezhetsz, ha teljesen kezdő vagy és nincs meg a kellő motiváció, akkor úgyis egy sarokban fog porosodni. Ezek a mozik pontosan arra jók, hogy többet olvassunk fűszerekről, nyissunk más nemzetek konyhái felé és ne csak a mosogatnivalót lássuk egy menüben, hanem rákapjunk az elkészítés örömére is. Nálam mindenesetre bevált, már vár Julia Child és a  Mastering the Art of French Cooking…