Könyvajánló világutazóknak

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen jó lenne bejárni a világot? Megismernél különböző kultúrákat? Érdekelnek az emberek és az, ami bennük van? Választ akarsz kapni a miértekre? Át akarod látni az összefüggéseket?

Kepes András sokat látott a világból. 1956 után a családjával Bejrútba, majd Buenos Airesbe költöztek, külföldön végezte el általános, majd középfokú tanulmányait is. Világkép című könyve 2016-ban jelent meg, de a nagy sikerre való tekintettel 2017-ben egy újabb, bővített kiadás látott napvilágot.

cikk

Személy szerint engem már elég régóta foglalkoztatnak a különböző kultúrák és a pszichológia. Eltökéltem, hogy egy hátizsákkal fogom bejárni a világot, így fogom megismerni a lehető legkülönbözőbb embereket. Az utóbbi időben szinte csak a Föld számomra távoli pontjaival, illetve az ember megismerésével foglalkozó köteteket vettem a kezembe, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb a Világképet is megtalálom. Ez esetben ő talált meg engem, ugyanis éppen a Travel szóra kerestem rá Pinteresten, mikor a másik szobában megpillantottam a kötetet.

cikk2

Nem alkothatunk véleményt valamiről, amit nem ismerünk. Rengeteg különböző, a mienktől sok dologban eltérő kultúrával találkozhatunk életünk során. Mi emberek hajlamosak vagyunk elítélni másokat azért, mert máshogy élnek vagy számunkra furcsa szokásaik vannak. Csak egy dolgot felejtünk el: minden kultúrát csak a maga közelében szabad megítélnünk. Kepes és a Világkép ebben a megítélésben segít: vagyis pont abban, hogyan gondolkozzunk, hogyan fogadjunk el másokat.

vinilo decorativo mapamundi de colores starstick

A Világkép nem egy útinapló vagy kultúrák titkainak gyűjteménye. Sokkal több annál. Nem is lehetne aktuálisabb, mint most, 2018-ban. Ma, amikor sokan nem az anyaországban, hanem máshol, akár a világ másik felén építik fel új életüket, legyen szó magyarokról, vagy a világ bármelyik polgáráról. Ma, amikor a különböző kultúrák ütközése sokkal nagyobbat csattan, mint bármikor máskor. Ezek a csattanások a legtöbbször abból adódnak, hogy a népek nem ismerik egymás történelmét, szokásait, így olyan dolgok vezethetnek konfliktushoz, melyek apró odafigyeléssel és kompromisszumkészséggel elháríthatóak lennének. Kepes András pártatlanul szedte össze gondolatait, melyeket a közéletet jelenleg alakító tényezők segítettek világra jönni. Érdemes elolvasni és elgondolkodni azon, hogy talán nem is annyira mások az emberek, csak az indíttatásaik. Mindenre találhatunk magyarázatot, ha a dolgok mögé nézünk és – ha már emberek vagyunk – emberséggel és empátiával kezeljük a másikat.

Reklámok

INSIGHT útinapló: Róma

Nagy álmom volt, hogy egyszer eljussak az örök városba és idén márciusban ez valóra is válhatott. Íme egy kis beszámoló azoknak, akik kiruccanást terveznek az olasz fővárosba!

Rómáról a Colosseum, Forum Romanum, pizza, spagetti és színes ruhák ugranak be először, de szerencsére ennél sokkal több dolgot rejt ez a város magában. 4 itt eltöltött nap után bátran állíthatom, hogy akár már a jövő héten visszatérnék. Az a fajta turista vagyok, aki csak aludni jár a szállásra, naponta lesétál egy félmaratont és inkább nem alszik, csak a lehető legtöbb dolgot láthassa. Hetekkel már az utazás előtt autentikus szuvenírek után kutatok, helyi street food különlegességeket keresek Pinteresten és kívülről fújom a menetrendeket, illetve a belépőjegyek árait. Mielőtt a nagyon sablonos áradozásba kezdenék, megemlíteném azokat a dolgokat, amelyek nem feltétlenül az olasz főváros erősségei: a legnagyobb problémát úgy láttam a szemét okozza. Minden kuka tele van tömve, a földön a turista övezetekben és azokon kívül is rengeteg az eldobott papír és üveg, s bizony a 20 fokban sok helyen a hatalmas konténerek erősen bűzölögtek már. A tömegközlekedés minőségét és lefedettségét leginkább a budapestihez tudnám hasonlítani, aki ahhoz van szokva nem fog csalódni.

A csodálatos Vatikán

Számomra a legszebb élményt az első nap a Vatikán adta, egy monumentális csoda, amely kívül-belül fantasztikus kincseket rejt magában. Az előzetes jegyfoglalás erősen ajánlott, mi szerencsésen összesen 1 óra várakozással bejutottunk, de ez leginkább a kedd délelőtti időzítésnek köszönhető, csütörtökön már a Szent Péter téren végig körben kígyózó sorok álltak, legalább 3-4 órás várakozási idővel – de így utólag is azt mondom, hogy akár annyit is megért volna a látvány. A Szent Péter-bazilika kupolájába 551 lépcsőn át vezet az út, nincs pihenés közben, mert a hatalmas tömeg miatt a csigalépcsőn nem lehet megállni, de mire kifulladva felérünk, a kilátás mindenért kárpótol. A világ legnagyobb keresztény templomához olyan nagy nevek köthetők mint Bramante, Raffaello vagy Michelangelo, és ha már ott járunk, a bazilikán kívül a vatikáni múzeumokat is mindenképp érdemes megnézni. A Sixtus-kápolna a fő látványosság és a múzeumok legvégső állomása, ami csak azért nem a legkedvezőbb felállás, mert az ezt megelőző termeken a látogatók csak végigfutnak, arról nem is beszélve, hogy nem is lehet egy idő után befogadni ezt a rengeteg művészeti remekművet. Az A vonalon lévő Ottaviano metróállomástól egyébként egy 10 perces sétával elérhető a pápai állam, útközben pedig érdemes beszerezni az utcai árusoktól a szuveníreket, nagyjából 200 méterre a Vatikán falaitól 10 euróért kaphatunk 12 hűtőmágnest/tollat vagy bármilyen kisebb ajándékot, ugyanezt belül már 2-3 eurós darabáron vásárolhatjuk meg.

Colosseum és Forum Romanum

A B metró Colosseo állomásánál leszállva egyből meg is érkeztünk, azonban hosszú sorokkal számolhatunk itt is. A két látványossághoz válthatunk kombinált jegyet, amely azonban csak egyszeri belépésre jogosít fel mindenhova, diákoknak 25 éves korig szinte mindenhol biztosított a kedvezményes belépő, úgyhogy érdemes a diákot magunkkal vinni. A Colossemban felettünk repkedő madarak és a simogató tavaszi napsütés olyan pluszt adott, hogy egy nyugodtabb kis sarokban szinte teleportáltunk az időben, elmerengtem, hogy vajon hogyan építhettek meg egy ilyen hatalmas építményt évszázadokkal ezelőtt és hát hova is jutottunk; a barokk és a legkisebb apró részlettől való kidolgozottságtól a ma trendi minimalizmusig mennyi mindenen át vezetett az út. Itt tényleg azt kívánja az ember, hogy bárcsak mesélni tudnának ezek a falak.  Az idillt csak néhány belógó szelfibot tette tönkre, a modern gladiátorok manapság ezzel küzdenek egy jól elkapott fotóért. A Colosseum után Constantinus diadalíve melletti köveken élveztük a kilátást és az utcai árusoktól vettünk ásványvizet – ilyenekből érdemes betárazni, mert büféket nem fogunk találni a környéken. 20 perces várakozás után jöhetett az ókori Róma központja, ami szintén már csak a méreteiből adódóan is lenyűgöz mindenkit. Ezeken a köveken lépkedett Ceasar vagy Nero császár is, icipici szelete ez csak a múltnak, mégis mindenki pár percig átérezheti a kor nagyságát és dicsőségét, még ha lényegében romok közt sétálgatunk is.

Trevi-kút és a Spanyol-lépcső

A Vatikán után a kedvenceim listáján az előkelő második helyen a Trevi-kút áll, szerettem volna Anita Ekberg lenni Fellini La Dolce Vita című filmjében, már csak a fehér kiscica hiányzott az életérzéshez. (Aki nem látta volna a filmet, a híres jelenetet itt megtekintheti.) A víz kéksége és a ragyogó fehér szobrok kisajátítják maguknak a kis teret, hangulatos kávézók és fagyizók előtt kígyózó sorokban szerzik be a turisták a kötelező pizzákat és pastát. Napközben ismét a szelfibot és power bank árusok zavarják csak meg a nézelődőket, egyébként “kereskedőink” esténként a nagyszerű portékáikat rendkívül egyedi “Burberry” sálakra cserélik, és amikor megjelenik a rendőrség, akkor csapatokban veszik fel a nyúlcipőt és pillanatok alatt eltűnnek a kis utcákban. Alkudni velük is kötelező.

A Piazza di Spagna lépcsőit nagyon nem fogjuk látni a turistáktól, ha fel akarunk menni a Trinitá dei Monti templomhoz, akkor át kell verekednünk magunkat a tömegen. A Vatikán lépcsői után ez már csak egy laza levezetésnek fog tűnni, ám fentről pazar a kilátás a Corsora, ahol olyan boltok váltják egymást, mint Gucci, Dior és társaik. A lépcső tetején jobbra van egy tetőterasz, ahonnan stílusosan élvezhetjük a kilátást Aperolt kortyolgatva, viszont azzal számolnunk kell, hogy 10-15 percet biztosan várnunk kell egy szabad asztalra.DSC_0371-01

Villa Borghese, A.S. Roma és porchetta

A kötelező körök után letettük a térképet és elvesztünk a városban. Egy 18 eurós 72 órás tömegközlekedő jeggyel bőven be tudunk járni mindent, amit kell, de két nap után annyira felbátorodtunk, hogy csak a trattoriákat és a kis utcákat követtük, mindegy volt, hogy hol a metró vagy éppen jártunk-e már errefelé. Így jutottunk el a Vittorio Emanuele II. emlékműhöz, tettük egy hatalmas sétát a Villa Borghese meseszép parkjában és lyukadtunk ki véletlenül a Pantheonnál. Átlagosan napi 7-8 kilómétert sétáltunk, kár lenne az ott töltött időt nem barangolással tölteni, minden sarkon van egy szökőkút vagy templom, ahol az ember szép környezetben megpihenhet. Szerencsések voltunk az időjárással és a programokkal kapcsolatban is, hiszen pont az ottlétünk alatt játszott otthon az A.S.Roma a Lyon csapata ellen, s mivel a párom születésnapja pár nap múlva jött, megleptem spontán két jeggyel. Nem vagyok nagy focirajongó, nem követem az Európa Ligát sem, de az a hangulat, 60.000 ember lelkesedése akarva-akaratlan magával ragadott. Kassai Viktor volt a játékvezető és a kérdéses 11-es után kifelé menet inkább azt mondtam volna, hogy osztrák vagyok, azt hiszem magyarként nem lettünk volna túl népszerűek… 🙂

Sajnos lehet túl nagy elvárásokkal indultam neki a vacsoráknak, de nem volt semmilyen frenetikus élményem a pizzákkal és a lasagnaval, viszont a sonkák, paninik és legfőként a porchetta tökéletes ebédnek bizonyult városnézés közben. A porchetta egy omlósra sütött malachúsos szendvics, melyben a bőr még roppanós, éppen ahogy a péksütemény is. Olíva olajjal meglocsolva, istenien fűszerezett sült krumplival fogyaszthatjuk menüben, egy pohár borral tökéletes választás. A krémes, lágy, ízbomba fagyaltokba nem lehet és nem is akarok belekötni, ezen a gelaton el tudnék élni életem végéig. Kávézásnál jobban járunk, ha “állva” fogyasztjuk a reggeli ébresztőt, legalábbis sokkal pénztárcabarátabb megoldás, asztalnál ülve az ár akár a kétszeresére is rúghat. A cappuccino egyébkét jó volt, de nem kiemelkedő, itt is vagy peches voltam végig, vagy tényleg túl sokat vártam.

Róma mindenki számára kötelező és ideális úti cél, aki kedveli a művészeteket, rajong a történelemért és az aktív pihenés mellett tenné le a voksát. Nyáron a tengerparthoz is viszonylag hamar el lehet jutni, én mindenesetre bedobtam egy érmét a Trevi-kútba, remélem még egyszer visszatérek és legalább még ennyi szép emléket gyűjthetek ebben a fantasztikus városban.

Karrier, álmok és önmegvalósítás

Valósítsd meg önmagad, kövesd az álmaid, koncentrálj a karrieredre – halljuk nap mint nap a médiában, a családban és lényegében mindenhol. Szép gondolatok és kedves motiváció, ám mennyire kivitelezhető mindez a való életben, amikor még csak mindennek az elején járunk?

Először is nem szabad túl sokat várni. Aki úgy tesz, mintha önerejéből lett volna 21-22 évesen vezérigazgató, az rettentő nagyot hazudik vagy kivételes tehetség, de az utóbbi legfeljebb az esetek 1%-át teszi ki… Már gimiben elvárja mindenki, hogy előre tudjuk mik akarunk lenni, “ha majd nagyok leszünk”, nem tűzoltó s katona, de minimum orvos és jogász. Vagy közgazdász. DE, tényleg szeretnénk 3-5 évet elpazarolni az életünkből valami olyanra, ami minket abszolút nem érdekel? Csupán azért, mert másból  nem lehet megélni, ezt várják el és a mi vágyaink teljesen háttérbe szorulnak, hiszen a pénz a lényeg. Ebbe nehéz belekötni, viszont az önmegvalósítás szerintem teljesen más tészta, mint a karrier, hiszen lehetsz agysebész, de ha te ruhákat akarsz tervezni nem fog fejlődni a személyiséged, nem leszel kreatívabb és nem fogsz feltétlenül örömöt lelni a munkádban.

Hobbi, amiben kiteljesedhetsz

Nekem is volt egy álmom már 18 éves korom óta, mindenáron újságíró akartam lenni. Az elején még azt gondoltam, hogy Carrie Bradshaw milyen menő, hát ma már Isten mentsen attól, hogy rá hajazzon bármelyik írásom is… Az eddigi munkahelyeim viszont köszönőviszonyban sem voltak az írással vagy a magazinokkal, ezért idővel mindig kerestem a lehetőségeket, hogy hova írhatnék, hiszen annyi mindenről lehetne cikkeket gyártani! Ezzel megtaláltam egy olyan egyensúlyt az életemben, ami által sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és minőségibb módon tölthetem el a szabadidőm, mondhatnánk úgy is, hogy megtaláltam az én utam. Nem ebből élek és valószínűleg nem is fogok soha, viszont az alkotás maga már boldoggá tesz. Nincs olyan rossz nap, ami után ne tudnék írni, persze nem mindig jön ez könnyen, főleg nekiállni nehéz, de a végén megkönnyebbülök, hogy valami hasznosat is tettem.

Ebben az esetben például ez, a 100. cikk az oldalon kifejezetten büszkeséggel és elégedettséggel tölt el.

Hárman indultunk, röpke két hónap után nyolcan lettünk és bátran kijelenthetem, hogy eddig soha nem volt szerencsém ilyen tehetséges emberekkel együtt dolgozni, mint most. Ilyen kitartással, lendülettel és hittel kevesen tudnának hozzáállni egy ennyire kezdetleges projekthez, mindig tudnak újat mutatni és csak a legjobbra törekednek, ezt szeretném is ezúton megköszönni Nektek, lányok! De minek is írnánk, ha nem lennétek Ti, akik ezeket a sorokat olvassátok! 🙂 Ami minket motivál az az, hogy egyre többen vagytok, és megígérhetem, hogy igyekszünk majd az elkövetkezendő 100 cikkel is szórakoztató, hasznos és érdekes olvasmányt adni Nektek. 1

Azt hiszem én rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ezzel az INSIGHT-tal egy álmom vált valóra, kiélhetem a kreativitásom, új barátokat szereztem általa, akikre mindig tudom, hogy számíthatok – mit is kívánhatnék még? 🙂 Mikor már feladtam volna vagy épp letettem minderről, akkor is ott volt mellettem édesanyám, a párom és a legjobb barátnőm, akik mindig lelket öntöttek belém és hála nekik elhittem, hogy érdemes lesz belevágni. Lám-lám, igazuk volt. Egyetlen egy tanácsot tudok adni: valóban nem szabad feladni az álmainkat, csak reálisan kell átgondolni, hogy miként tudjuk kivitelezni őket és ne akarjunk mindenáron megélni belőlük; van amikor az is elég, ha csupán kiélvezzük őket.

A kép forrása: Pinterest

Az Insight kedvencei 2016-ban

Az év utolsó pár napja ha tetszik, ha nem a visszatekintés, számvetés időszaka. Mi is készültünk valami ilyesmivel: saját, személyes kedvenceinket szedtük össze, hogy egy kis ajánlóval szolgáljunk nektek!

Az alábbiakban az INSIGHT csapata mesél idei kedvenceiről, ne fogjátok vissza magatokat, kommentben várjuk a Ti választásaitokat is!

Kedvenc könyv

Kata: Mint oly sokan, én is rettenetesen vártam a Harry Potter (szöveg)könyvet; baromi jó sztori, amiből lehetne egy nagyon jó regényt írni, de ez inkább csak egy felesleges megtoldása volt gyerekkorom kedvenc történetének. A történelmi romantikus regények nagy rajongójaként örök kedvencem lesz Kate Quinn: Róma lányai című műve, évről-évre ugyanolyan élvezettel tudom olvasni, mint először – nem volt ez másképp 2016-ban sem.screenshot_20161227-122046-01

Csilla: Sosem voltam nagy könyvolvasó, gyakran a kötelezőket sem olvastam el, így nálam mindig nagy szó, hogyha végzek egy könyvvel. Amikor viszont egy nagyon jó darab akad a kezembe, le sem tudom tenni. Így volt ez Edgar Allen Poe gyűjteményével, amely leginkább a címe miatt fogott meg: A fekete macska. Persze később kiderült, hogy nem egy kedves kiscicáról szól, de a csavaros és elgondolkodtató történetek kárpótoltak, és az egyik kedvencem lett.

1

Eszti: Idén érettségiztem (pedig milyen réginek tűnik az emlék!), ezért az év első felét emelt magyarosként főként a kötelezők olvasása tette ki. Nagyon megfogott Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, érdemes elolvasni annak is, aki egyébként nem nagy híve a szépirodalomnak. A teljesen más kategóriába tartozó Legyél te is párizsi nő szintén nagyon tetszett, nem csoda, miért lett olyan felkapott!

k_nyv_

Kedvenc film/sorozat

Kata: idén is tartja magát nálam a Trónok harca-őrület, de az Empire harmadik évadát is tűkön ülve vártam.

Csilla: Sorozatok elkezdése számomra mindig nyűg, így nem csoda, hogy szinte sosem kezdek bele újba. Ha viszont már elegem van a Jóbarátok összes évadából, akkor leginkább az ismeretterjesztő fajtából választok. Így volt ez az Outlaw Chronicles: Hells Angels rövid életű sorozatával. A Sons of Anarchy motorosbandáról szóló sorozat már régóta nagy kedvencem, így örültem, hogy láthattam, hogy a valóságban milyen is egy ilyen csoport élete.

3

Eszti: Rengeteg sorozatot nézek egyszerre, nagyon nehéz egyet kiemelni… Idén ismertem meg a már hat évada futó Suits-ot (Brilliáns elmék a magyar címe), és szerelem volt első látásra, de holtversenyben első az idén debütált Westworld is, alig várom a folytatást!

1

Kedvenc élmény

Kata: Szerencsés voltam 2016-ban, hiszen eljutottam Prágába, Szlovéniába és Velencébe is. Szlovénia számomra örök kedvenc, bármikor, bármilyen évszakban szívesen mennék oda, ez az ország igazi ékszerdoboz, Piran pedig a szívem csücske. Velence azért volt különleges, mert anyukámmal igazi csajos kiruccanás volt, Prágába pedig mindenképpen szeretnék újra visszatérni. Lehetetlen eldönteni, hogy melyik volt a kedvencem, mindegyik valami másért vált emlékezetessé.

dsc_0432-01-01

Csilla: A nagybetűs életbe való kilépés már önmagában hatalmas élmény volt 2016-ban, hiszen a diploma megszerzése után kis idővel már dolgoztam is, viszont így is maradt idő egy rövid nyaralásra. Barátomtól évfordulónkra kaptam egy közös utazást Velencébe, amely ugyan csak egy napos volt, mégis megpróbáltunk sok mindent belesűríteni: rengeteget sétáltunk, kipróbáltunk olasz különlegességeket és még egy kis pihenésre is volt időnk a lagúna partján.

2

Eszti: Igazán eseménydús volt 2016, mégis furcsa lenne nem a legmeghatározóbb élményt választani: idén kezdtem el az egyetemet, méghozzá Aberdeenben, Skóciában. A kiköltözés, az új iskola, a munkakeresés, a saját háztartás vezetése nem volt ugyan minden stressztől mentes, de abszolút megérte!

uni

Kedvenc trend

Kata: Igyekszem nyilván szem előtt tartani a trendeket, de nem elsődleges szempont, hogy magamra húzzak bármit is, csak mert divatos, inkább a klasszikus dolgokat kedvelem. A fém/köves/gyöngy choker nyakláncok idén is meggyőztek, habár nálam minden nyerő, ami gyöngyös… Igazán örülök, hogy újra kezd visszajönni a vörös szín, ezért talán a kedvenc “zsákmányom” a piros stiletto cipő, amit idén vadásztam le.dsc_4257-01

Csilla: Nálam egyértelműen a choker az, ami idén befutó volt. Rendes kis gyűjteményt hoztam össze belőle, a vékony szalagtól a vastag csatosig, és szinte mindenhez ezt hordom.img_8229

Eszti: Az idei év nagy trendjei leginkább csak inspirációs fotókon jutottak el hozzám – volt, amelyiket magamon nem tudtam elképzelni, aztán volt, amit egyáltalán nem találtam meg üzletekben, vagy csak horribilis áron. Viszont nagyon megtetszettek az A vonalú, elöl gombos miniszoknyák – egy ilyet be is tudtam szerezni, ráadásul kordbársonyból. Egy beauty trend vált még igazi kedvencemmé idén: a liquid lipstick. Legalább tíz darabot összegyűjtöttem idén, de nem érzem, hogy ez a mánia bármennyit is csökkenne 2017-ben!

4

Kedvenc recept, étel vagy étterem

Kata: Chrissy Teigen szakácskönyve alapjaiban megváltoztatta az étkezésem, a Sriracha már olyan kötelező darab a konyhaszekrényben, mint másoknál a ketchup vagy a mustár.dsc_0471-01

Csilla: Nem csak 2016-ban, de valószínűleg 2017-ben is a kedvencem lesz a Black Cab nevezetű hely hamburgere! Pont jó méret (nekem), ízben tökéletes és emellett még nem is kell hetekig gyűjtögetni rá, hiszen árban is versenyre kelhet szinte bármelyik burgerezővel!img_7120

Eszti: Bár Magyarországon is kapható, én idén Skóciában ismerkedtem meg a Malteser csokival, ami önmagában is isteni, de az abból készített Malteser szelettel nem bírok betelni. Másik két idei “felfedezettem” is a britektől ered: az egyik a flapjack (ami egy édes, szirupos zabszelet, és sokkal finomabb, mint amilyennek hangzik, vagy ahogy kinéz!), a másik pedig a salt & vinegar, azaz ecetes-sós ízesítésű csipsz.

Nektek mik voltak a 2016-os kedvenceitek?

Képek forrása: Kata, Csilla, Eszti és a Google

Elindult az INSIGHT magazin!

Végre eljött ez a nap is: hosszú hetek munkája és sok év tapasztalata ért be, néhányunk kis titkon dédelgetett álma vált valóra az INSIGHT magazinnal. Igaz, hogy újnak és kezdőnek számítunk, de ennek ellenére tele vagyunk lelkesedéssel, jobbnál-jobb ötletekkel és talán mások számára is hasznos vagy jóleső gondolatokkal.

3

Miért kövess minket?

Egy olyan oldalt szerettünk volna létrehozni, ami a jelenből próbálja kihozni a maximumot, ami olyan embereknek szól, akik nem más életére vágynak, hanem a sajátjukat élik és próbálják jobbá tenni. Ehhez nyújtanánk segítséget a cikkeinkkel, adnánk inspirációt a képeinkkel vagy egyszerűen csak jókedvre derítenénk Titeket a posztjainkkal. A hétköznapi/különleges outfitektől kezdve, a mindennapi problémákon át egészen a kezdő konyhatündérek gasztronómiai kalandozásáig mindent megtalálhattok, ami benneteket foglalkoztat és érdekelhet.

Az első írásainkat már olvashatjátok az oldalon, mától pedig naponta publikáljuk a friss cikkeket. Fogadjátok őket szeretettel, mi is azzal írtuk őket!

Az INSIGHT csapata

INSIGHT és ami mögötte van

Napjainkban rengeteg oldal és a nyomtatott sajtó is csak egy sokak számára elérhetetlen, de még inkább élvezhetetlen kirakat életet sztárol, nem hajlandó szembenézni a hétköznapi emberek valódi problémáival. Az élet nem csak arról szól, hogy mit tegyél, ha elhagy a pasid vagy melyik designer táska lesz a szezon kultikus darabja! Igenis szükség van olyan tippekre és ötletekre, amelyek az emberek jelenlegi helyzetét tehetik könnyebbé, jobbá, a szabadidejüket pedig tartalmasabbá.  Igény van rá, hogy meghallják a vidéki lányokat/nőket is, milyen nehézségekkel kell szembenézni a kevésbé preferált régiókban, elmesélhessék a saját inspiráló történeteiket. Átalakuló kapcsolatok, új élethelyzetek és megváltozott igények vesznek minket körül nap mint nap: ebből az apropóból született meg az INSIGHT magazin, hús-vér nőknek, akik éles szemmel tekintenek a világra és a lehetőségeket keresik – nem csak a telefont nyomkodva kergetnek egy hamis illúziót.log-01