INSIGHT Útinapló: Alicante

Április végén néhány napra lehetőségem nyílt lecserélni a skót “tavaszt” (higgyétek el, az idézőjel nagyon is szükséges!) és a vizsgaidőszak előtti stresszt a spanyol tengerpartra. A nyaralás helyszínét egészen hasraütés-szerűen választottuk ki: még januárban a SkyScanneren – ami a korlátozott büdzsével utazni kívánók talán leghasznosabb eszköze – az Aberdeenből legolcsóbban bárhová, bármikor induló járatok között találtunk rá Alicantéra. Pár nap tervezgetés és Airbnb-böngészés után már le is foglaltuk az áprilisi utat, és izgatottan vártuk az indulást.

Utazás és szállás

A Ryanair rendszeresen indít járatokat Aberdeen-Alicante vonalon, így kicsit több, mint három órás repülés után meg is érkeztünk. Budapestről a Wizzairrel szintén csatlakozás nélkül, időponttól függően viszonylag kedvező árakon lehet eljutni ide. Mivel nekünk csak néhány napunk volt, nem hagytuk el a várost, de a nagyobb túrát tervezők akár egyenesen a reptérről eljuthatnak Spanyolország különböző pontjaira távolsági buszokkal.

Mi a reptérről busszal (a jegy 3.85 euró) indultunk a központba átvenni a szállásunk kulcsait. Életemben először foglaltam Airbnb-t, de biztos, hogy nem utoljára. Egy szuper kis stúdiólakást béreltünk a lehető legjobb környéken: Alicante óvárosában, a történelmi Barrio de Santa Cruz negyedben. Így mind a tengerparttól, a történelmi látványosságoktól, a helyiek által látogatott Mercado Centraltól és a nyüzsgő éttermek sorától csupán öt-tíz perc kellemes sétára voltunk. A loft maga igényesen berendezett, mindennel felszerelt és csendes volt, házigazdánk pedig az alsó szomszédunk volt így mindig fordulhattunk hozzá. A teljes lakás éjszakánként 27 euróért még a pénztárcánkat is megkímélte – ide még biztos, hogy visszamegyünk!

 

Evés, ivás

Nem lesz gondban senki, aki bárt vagy éttermet keres a városban. Szinte nincs olyan utca, ahol nyugodtan végigsétálhatnál anélkül, hogy megpróbálnának megszólítani és egy-egy helyre becsábítani. Így aztán nem is akarok konkrét éttermeket ajánlani, mi minden este máshol ettünk, de egyszer sem lőttünk mellé.

 

Mindenképp érdemes kipróbálni a tapast, ami valójában csak kis adagokban felszolgált előételt, csipegetni való falatokat jelent – minden étterem mást és mást kínál, de általában helyi sonkákat, kolbászt, halat, sajtokat, garnélarákot illetve kis szendvicskéket lehet találni a menükön. Megér egy misét a paella is, ami egy rizses egytálétel, általában zöldségekkel, hallal, csirkével vagy különböző tenger gyümölcseivel, ízlés szerint. A vacsora mellé pedig sangría dukál – ketten egy litert kellemesen el lehet iszogatni.

Látnivalók

Talán a szállásunk elhelyezkedése miatt, de ha csak kitettük a lábunkat a lakásból, úton-útfélen látnivalókba botlottunk. Ilyen például a tengerpart mellett futó sétány, az Explanada de España. A pálmafák övezte utat mintegy 6.5 millió márvány padlólap borítja, melyek hullámzó mintát adnak ki – nem csoda, hogy ez Spanyolország egyik legkedveltebb sétánya. A turisták jelenléte magától értetődő, ám a helyiek sem kerülik el: a nyugdíjasok sokszor órákra kiülnek a sétányon található padokra hogy nézzék a sétálgató embereket, illetve különböző kültéri események, spontán koncertek helyszíne is az Explanada.

ACS_0049

Ha már híres utcáknál tartunk, könnyen megeshet, hogy a céltalan kóborlás vagy étteremkeresés közben egy szürreális világba botlunk. Alicante egyik utcáját, a Calle San Francisco-t (Calle de Las Setas-nak is nevezik) ugyanis óriásira nőtt gombák díszítik. Ha itt jártok, a hatalmas gomba-házikók nem csak a kisebbeknek lesznek csábítóak, az utcában pedig jobbnál jobb szuvenírboltokba vagy tapas bárokba lehet betérni.

IMG_3299

A Benacantil-hegy tetejéről néz le a városra Alicante talán leghíresebb nevezetessége, a Castillo de Santa Bárbara (Szent Borbála vára). Autóval illetve pár euróért lifttel is megközelíthetjük a várkastélyt, de a kalandosabbak gyalog is nekivághatnak – laza tempóban körülbelül negyven perc – egy óra alatt fel lehet érni (ha nem téved el az ember, ugye, a felfelé utat keresve). A városra és a messze elhúzódó tengerpartra nyíló kilátás kárpótol az igencsak meredek lépcsőzésért. A vár egyébként belépő nélkül, ingyen látogatható, ez magába foglalja a várudvart, pár termet és a vár illetve Alicante történetét bemutató kiállításokat, de néhány euróért idegenvezetést is kapunk.

 

Érdemes még egy kicsit “eltévedni” az óváros legszebb negyedében, a Barrio de Santa Cruzban. Igazi mesebeli szűk utcák, gyönyörű, csempékkel díszített falak, rengeteg növény és a helyiek nyüzsgése jellemzi ezt a környéket. Minden pici részletet meg akar örökíteni az ember!

 

Az utolsó látványosság ami belefért a mi rövid utunkba a Mercado Central, azaz a helyi piac volt. Minden nap korán reggeltől délután kettőig üzemel a piac, ahol minden földi jót megtalál a vásárló. Hatalmas kupacokban árulták a garnélarákot, polipot, mindenféle tenger gyümölcsét, a legkülönbözőbb húsokat, hogy a helyi különlegességekről, sajtokról, süteményekről és friss gyümölcsökről már ne is beszéljek.

 

A brit szupermarketek után, ahol a bolt felét az előre csomagolt, mikrózós készételek teszik ki, és még a gyümölcsöt is megmosva, felszeletelve, evésre készen bezacskózva árulják, el lehet képzelni mennyire el voltam ájulva, amikor egy kiló epret kaptam mindössze másfél euróért (ráadásul papírba csomagolva). Ha tehetném, ezt az egész piacot egy az egyben (na jó, a polip nem kell) átköltöztetném Aberdeenbe, hogy mindig így vásárolhassak!

A mi szívünket ellopta ez a kis város (amiből rengeteg mindent nem is láttunk még!), úgyhogy nem is kérdés, hogy visszajövünk-e. A ti listátokra felkerült már Alicante?

 

Fotók: Sólyom Eszter / @solyomeszter

Reklámok

Könyvajánló világutazóknak

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen jó lenne bejárni a világot? Megismernél különböző kultúrákat? Érdekelnek az emberek és az, ami bennük van? Választ akarsz kapni a miértekre? Át akarod látni az összefüggéseket?

Kepes András sokat látott a világból. 1956 után a családjával Bejrútba, majd Buenos Airesbe költöztek, külföldön végezte el általános, majd középfokú tanulmányait is. Világkép című könyve 2016-ban jelent meg, de a nagy sikerre való tekintettel 2017-ben egy újabb, bővített kiadás látott napvilágot.

cikk

Személy szerint engem már elég régóta foglalkoztatnak a különböző kultúrák és a pszichológia. Eltökéltem, hogy egy hátizsákkal fogom bejárni a világot, így fogom megismerni a lehető legkülönbözőbb embereket. Az utóbbi időben szinte csak a Föld számomra távoli pontjaival, illetve az ember megismerésével foglalkozó köteteket vettem a kezembe, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb a Világképet is megtalálom. Ez esetben ő talált meg engem, ugyanis éppen a Travel szóra kerestem rá Pinteresten, mikor a másik szobában megpillantottam a kötetet.

cikk2

Nem alkothatunk véleményt valamiről, amit nem ismerünk. Rengeteg különböző, a mienktől sok dologban eltérő kultúrával találkozhatunk életünk során. Mi emberek hajlamosak vagyunk elítélni másokat azért, mert máshogy élnek vagy számunkra furcsa szokásaik vannak. Csak egy dolgot felejtünk el: minden kultúrát csak a maga közelében szabad megítélnünk. Kepes és a Világkép ebben a megítélésben segít: vagyis pont abban, hogyan gondolkozzunk, hogyan fogadjunk el másokat.

vinilo decorativo mapamundi de colores starstick

A Világkép nem egy útinapló vagy kultúrák titkainak gyűjteménye. Sokkal több annál. Nem is lehetne aktuálisabb, mint most, 2018-ban. Ma, amikor sokan nem az anyaországban, hanem máshol, akár a világ másik felén építik fel új életüket, legyen szó magyarokról, vagy a világ bármelyik polgáráról. Ma, amikor a különböző kultúrák ütközése sokkal nagyobbat csattan, mint bármikor máskor. Ezek a csattanások a legtöbbször abból adódnak, hogy a népek nem ismerik egymás történelmét, szokásait, így olyan dolgok vezethetnek konfliktushoz, melyek apró odafigyeléssel és kompromisszumkészséggel elháríthatóak lennének. Kepes András pártatlanul szedte össze gondolatait, melyeket a közéletet jelenleg alakító tényezők segítettek világra jönni. Érdemes elolvasni és elgondolkodni azon, hogy talán nem is annyira mások az emberek, csak az indíttatásaik. Mindenre találhatunk magyarázatot, ha a dolgok mögé nézünk és – ha már emberek vagyunk – emberséggel és empátiával kezeljük a másikat.

Valóban megváltoztatja az életed a BODY kiállítás?

„A kiállítás, amely megváltoztatja az életét!” – olvasható a mottó a BODY kiállítás szórólapjain. A kiállítás különleges módon próbálja átadni a látogatók számára, hogyan épül fel az emberi szervezet, miképpen mennek végbe a különböző életfolyamatok.

Ez az egyedi tárlat 2200 négyzetméterén több száz eredeti, egykor valójában az emberi testben megtalálható szervek tekinthetők meg. Megtekinthető az emberi váz- és izomrendszer, légzőrendszer, szív- és érrendszer, illetve további szervrendszerekhez tartozó szervek is. A kiállítás során látható több egész emberi test preparátum is, mely valóban mély nyomot hagy a látogatókban. Szinte hihetetlen, hogy a kiállított testek valaha éltek, oly tökéletesen tartósították az utókor számára.

A kiállítást Günther von Hagens professzor eljárása tette lehetővé, aki 1978-ban kidolgozta a plasztináció eljárást, amely során eltávolítják a vizet és a lipideket a testből, és azok helyére szilikont juttatnak. A kiállított testeket, illetve szerveket is ezzel a technikával tartósították. A kiállításon bemutatott minden maradvány eredeti, olyan emberektől származnak, akik haláluk előtt beleegyeztek, hogy testüket a tudománynak ajánlják.

A BODY kiállítás segít megérteni, hogy mi zajlik a bőrünk alatt, hogyan működik ez a végtelenül komplex emberi szervezet, megelevenednek előttünk a biológia órán tanult ismeretek. Az sem gond, ha a korább említett téren nem vagyunk tájékozottak, hiszen a kiállítást animációs kisfilmek is színesítik, illetve gazdagon el van látva információs táblákkal, továbbá a kalauzolást orvostanhallgatók vezetik, akik készségesen válaszolnak minden kérdésre.

Külön tárlat mutatja be az emberi magzat fejlődését, mely egyszerre sokkoló és ámulatba ejtő, illetve szenteltek egy részleget azon magyarok számára, akik nagyot alkottak az orvostudomány terén, többek között Szent-Györgyi Albert munkássága is ki van emelve.

Nagy hangsúly helyeződik az egészségmegőrzésre, a kiállítás próbál rávilágítani, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozott, megfelelő táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Szintén felhívja a figyelmet a káros szenvedélyek veszélyére, például a dohányzás okozta negatív hatásokra egy elfeketedett tüdőn keresztül.

A kiállítás valakinek tetszik, valaki túl morbidnak találja – az viszont biztos, hogy senkit nem hagy hidegen, intenzív élményt nyújt a látogatóknak. A napokban én is részt vettem ezen a kiállításon, igazán különlegesnek találtam, hiszen az eddigi ismereteimet egészen új megvilágításba helyezte, úgyhogy szerintem érdemes ellátogatni a Király utcai Komplexbe. A címben olvasható kérdésre reagálva, azt azonban nem mondanám, hogy gyökeresen megváltoztatja mindannyiunk életét ez a kiállítás, esetleg átgondoljuk és mérlegeljük életmódunkat, káros szokásainkat, ami néhányak számára akár ahhoz is vezethet, hogy változtat ezeken egészsége érdekében.

A cikkben felhasznált képek a www.bodykiallitas.hu oldal tulajdonában állnak.

 

Programajánló: Atombomba kiállítás

Még júniusban, a budapesti Sziklakórház egy új időszakos kiállítással bővült. Úton-útfélen az Atombomba kiállítást hirdető plakátokba lehet botlani. Az időzítés nem véletlen – tekintettel a nemzetközi állapotokra -, úgy tűnik, visszaköszönni készülnek a világban a hidegháborús állapotok.

Ha valaki hihetetlen újdonságra és/vagy látványos dolgokra vágyik ne itt keresse, valamint érdemes tudni, hogy a kiállítást csak a Sziklakórház teljes területének látogatásával egybekötve lehet megnézni. Ez a kiállítás azoknak való, akik érzékenyek a társadalmi problémákra és azok következményeire.

Az egész tárlatvezetés élvezetes, a készítőknek sikerült visszaadniuk, hogy milyen állapotok uralkodtak az ínséges időkben és a létesítmény túltelítődésekor. Az élményt fokozza az idegenvezető nyitottsága, közvetlensége és kedvessége. Az egyetlen dolog, ami nagyon le tudja törni lelkesedésünket, hogy az egy órából mindössze 10 perc szólt az atombombáról és az ahhoz fűződő történelemről, történetekről.

A tárlat nem ad új ismereteket a már meglévőkhöz, márpedig a kiállítás jó marketingjéből kiindulva arra vártunk, hogy olyan dolgokat is megismerhetünk, amihez eddig még nem volt szerencsénk. Sőt, úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy alapvetően azt mondták el ismét, amiket a gimnázium végzős évében is olvashattunk a tankönyvben. Az időszakos kiállításnak mindössze egyetlen olyan momentuma volt, amelyben számunkra addig ismeretlent nyújtott: olyan eredeti tárgyakat mutattak be, melyeken nyomot hagyott a két Japánban ledobott pusztító atombomba. A kiállított emlékekhez kapcsolódó emberi történetek segítenek abban, amiben a túlélőkön kívül valószínűleg senki nem képes: érezni azt, hogy mi történt, mit éltek át az emberek a robbanás pillanatában és azután. Persze, a kiállításnak nem feltétlenül az a célja, hogy új oldalról közelítse meg a pusztító fegyver erejét, hanem hogy testközelből megtapasztalhassuk a hatását, amiért nem történhet meg soha többet még egy hasonló katasztrófa. Megtekintésük segített kialakítani bennünk a képet, hogy mekkora rombolást, károkat tud okozni az emberiség és a Föld életében egy nukleáris fegyver.

Az Atombomba kiállítást és a Sziklakórházat a béke hírnökeinek szánják. A szervezők azt szeretnék üzenni az állandó és az időszakos kiállítással, hogy az erőszak nem megoldás, csak ártatlan életek bánják. „Kampányolunk egy atomfegyver-mentes világért” – áll a honlapjukon.

Az érdeklődők október 31-ig látogathatják a kiállítást.

DHFVsiqUwAAGdij

Forrás: http://kultpont.blog.hu/

Más kultúrája nem a te kiegészítőd!

A kulturális kisajátítás ugyan – sajnos – évszaktól független probléma, a fesztiválszezon alatt azonban különösen fontos megismételni: más kultúrája nem a te kiegészítőd!

Az elmúlt évek során számos “fesztiváltrendet” figyelhettünk meg a Coachellás és egyéb outfit fotókon. A látvány tudatlan szemmel teljesen átlagos: fiatalok felszabadult kavalkádja színes, izgalmas, igazi fesztiválos öltözetben, különleges kiegészítőkkel. Persze csak akkor, ha fehér vagy.

coachella3

Indián fejdísz, kimonó, bindi, hennatetoválás, dreadlocks – csak néhány példa azokra a dolgokra, amit idegen kultúráktól ellopott, majd eredeti jelentésétől, esetleges szentségétől megfosztva fogyaszthatóvá, trendivé tett a divatipar. Ugyan a kisebbségi csoportok ahol tudnak, felszólalnak ellene, a legtöbben még mindig nem értik, mi is a probléma a kulturális kisajátítással.

Mi is az a kulturális kisajátítás?

Ezt a kifejezést (“cultural appropriation”) Susan Scafidi jogprofesszor a következőképp definiálta:

“Taking intellectual property, traditional knowledge, cultural expressions, or artifacts from someone else’s culture without permission. This can include unauthorized use of another culture’s dance, dress, music, language, folklore, cuisine, traditional medicine, religious symbols, etc.

It’s most likely to be harmful when the source community is a minority group that has been oppressed or exploited in other ways or when the object of appropriation is particularly sensitive, e.g. sacred objects.”

Azaz: szellemi tulajdon, tradíció, kulturális kifejezések vagy műalkotások engedély nélküli kisajátítása, amely különösen akkor veszélyes, ha azok forrása egy elnyomott kisebbségi csoport, vagy a kisajátítás tárgya szent a forráscsoport számára.

Fontos hozzátenni, hogy a kulturális kisajátításban a hatalmi különbségek is szerepet játszanak: a domináns kultúrához tartozók “veszik kölcsön” az elemeit annak a kultúrának, amelyet előtte szisztematikusan elnyomtak (és sok esetben ugyanazért a kulturális elemért megaláztak, kigúnyoltak vagy bántalmaztak).

Sanaa Hamid művész így beszélt erről a kettősségről:

If a Western person is accepted and applauded as “quirky” and “cool” for wearing keffiyeh and a Middle Eastern is labeled a terrorist or “towelhead” and dismissed as such, then no, that’s absolutely not okay.

keffiyah

Mi ezzel a probléma?

Egy idegen kultúra elemei úgy válnak trendivé a fehér emberek számára, hogy eredetük, forráscsoportjuk az előítéletek és a rasszizmus kereszttüzében marad. Így ami “trendi” és “különleges” egy partizó fehér lányon, az idegen, ijesztő, túlságosan is etnikai a kultúra tényleges tagjain. Klasszikus példa, ahogy Kylie Jennert ünnepli a média a vagány dreadlockjaiért, míg afro-amerikai nőket hazaküldenek az iskolából, munkahelyükről ugyanezen hajviselet miatt.

A legtöbben (és ugyan tisztelet a kivételnek, de ők is részei a problémának) úgy viselik a hennát, a bindit és társaikat, hogy fogalmuk sincs azok eredetéről és jelentéséről. Így nemcsak kisajátítják más kultúráját, de sokszor szentségtelenítik, meggyalázzák azt, akár öntudatlanul is. Ilyen például a Buddha-fejek elhelyezése a lakásban, kertben: békés atmoszférát szeretnél megidézni, de mivel nincs valódi kötődésed a Buddhizmushoz, nem tudod, hogy a szobrok lefejezésével gyarmatosítók próbálták megrengetni az emberek hitét. Gondoljunk csak bele, milyen felháborodást keltene, ha egy lakásdekorációs üzletben kisebb-nagyobb Jézus-fejek vigyorognának az esetleges vásárlókra!

bindi

A kultúrakisajátítás ráadásul elősegíti a téves információk terjedését. A történelem gyorsan átíródik, ha az a cél, hogy könnyebben emészthető legyen a nyugati ember számára. Hányan öltöztek például Pocahontasnak kislányként? Én igen, hiszen egyetlen forrásom róla a Disney-film volt, és nem tudtam, hogy az igazi Pocahontast tinédzserként rabolták el a családjától és kényszerítettek házasságba egy angol férfival (aki nem John Smith volt), hogy aztán propagandára használják amíg meg nem halt 21 évesen.

Jobban számítana az igazság, ha valaki Anne Frank szeretne lenni farsangkor? Vagy ha a Disney dolgozná fel a tragikus sorsú fiatal életét, csupán annyi változtatással, hogy idősebbé és szexibbé teszi Anne-t, aki szerelembe esik egy náci tiszttel, és a végére még a happy end is összejön… Míg Pocahontas életének átírása senkinek nem okoz problémát, addig a felhozott példa elfogadhatatlan lenne – vajon miért?

Na de mit tehetsz te?

Senki nem szereti, ha megmondják, mit tehet, és mit nem. Különösen azok, akik évszázadok alatt sosem találkoztak ilyesfajta korlátozásokkal. Az egyenlőség, a tisztelet könnyen elnyomásnak tűnik a korábbi elnyomók, a kiváltságaikkal szemben tudatlanok számára.

turban

Ismerd fel a kiváltságos helyzeted. Tedd félre az egód, ne bújj olyan kifogások mögé, mint “én ezzel nem ártok senkinek”, “ez csak egy öltözék”, vagy éppen “mások is csinálják, akkor én miért ne tehetném”. Tényleg kevesebb lesz a te életed, ha soha nem viselsz hennát? Ugye, hogy nem. Halld meg a kisebbségi, elnyomott csoportok hangját, amikor arra kérnek, hogy tiszteld a kultúrájukat, vagy amikor felszólítanak, hogy változtass a viselkedéseden. Olvass, képezd magad, ne légy tudatlan a társadalmi kérdésekben – és szólalj fel másokért, ha van rá lehetőséged.

Egyetlen cikk nem elég, hogy a kérdés minden aspektusát végigjárjuk – ha felkeltettük az érdeklődésed, az alábbi linkeken további, nagyon hasznos (angol nyelvű) olvasnivalót találhatsz!

Miért veszélyes a kultúrakisajátítás?

Mi is az a fehér privilégium?
Kultúrakisajátítás és a divat 

Fotók: Sanaa Hamid fotói; Google

Maradj motivált!

Időről időre előfordul, hogy a szürke hétköznapok, kisebb-nagyobb bukások hatására elvesztjük a motivációnkat. Ilyenkor fogalmunk sincs, hogyan tovább. Az élet egy üres könyv, amit tele írhatsz, de nyilván nehéz, ha nincs varázsceruzád. Megijedtél? Hidd el, könnyű lesz, csak kell hozzá egy kis ambíció. Nyújtsd a kezed, mi adunk neked!

Írd össze!

Az önbizalmadnak is nagyon jót tesz, ha minden egyes eredményed leírod. Amikor át szeretnéd gondolni, tekinteni az emlékeidet vagy csak elvesztetted a motivációdat, vedd elő! Leírva sokkal többnek tűnik és joggal érezheted majd, hogy büszke vagy magadra.

Az internet szépségei

Amennyi negatív, annyi pozitív oldala is van a közösségi oldalaknak. Ma már szinte mindenki Facebook, Twitter, Instagram stb. felhasználó, így lehetőségünk van követni az inspiráló emberek mindennapjait. Ha van olyan személy, akire felnézel, kövesd a profilját és amikor úgy érzed, hogy kicsit megzuhantál, pörgesd végig! Instant motiváció. Persze jól jön, ha ki tudod szűrni a különféle márkák által szponzorált, álomvilágban élő “netcelebeket”.

A megérdemelt jutalom…

…a legnagyobb hajtóerő. Amikor sikerült letenned valamit az asztalra, lepd meg magad egy kis ajándékkal. Bármi lehet, amire már régóta vágytál: könyv, ruha, utazás vagy akár egy szelet sütemény is.

Szelektálj!

Teremtsd meg magadnak a lehetőséget ahhoz, hogy kedved legyen új dolgokat csinálni! Takaríts ki, mozogj, rakj rendet és ignorálj minden negatív hatást, ami visszatart! A tiszta, pozitív környezet, tiszta, pozitív elmét eredményez.

Utazz/ismerkedj!

Az új kultúrák, barátok megismerése talán a legmegfelelőbb mód a folyamatos inspirálódásra. Az idegen emberek, országok és városok minden apró részlete tele van felfedezésre váró ismeretekkel. Az utazás a legjobb módja önmagad megismerésének.

Olvass!

Amikor csak van rá időd, azt, ami kikapcsol! Mindig tarts magadnál egy kis olvasnivalót, mert bizony nagyon jól tud jönni, például, ha várakozol valahol. Sokszor hallom azt a kifogást, hogy “nem szeretek olvasni”. Nos, én még nem találkoztam olyan emberrel, aki végül ne találta volna mégis meg a kedvenc művét. Leköt és ráadásul művel is! Egyébként egy jó könyv felér a legdrágább repülőjeggyel is!

Tedd azt, ami boldoggá tesz!

Mi értelme egy olyan szakon/munkahelyen/életben stb. rekedned, ami nem tesz téged boldoggá?! Tudod, hogy tudsz változtatni, hát tedd meg! Előtted áll az egész élet, kár olyan dolgokkal töltened, amik vissza húznak. Ragadj meg minden lehetőséget, ami kiutat jelent neked a jelenlegi rossz helyzetedből. Amikor legközelebb döntés előtt állsz, jól gondold át az összes lehetséges következményt és a megoldásokat, hogy ne kerülj többet szorult helyzetbe.

3d021680d775937287845b53ab432960

Hajrá!

Képek forrása: Pinterest

Színházi etikett, avagy hogyan kultúrálódj kultúráltan

Szerencsés vagyok, mert imádom a munkámat. Immár ötödik éve dolgozom másodállásban színházakban, és ez maximálisan feltölt! Élvezem, hogy bepillantást nyerhetek a készülő előadások próbáiba, láthatom, hogyan épül fel egy színdarab, különböző érdekes és értékes embereket ismerhetek meg mind a közönség, mind a színészek, mind a színházi dolgozók soraiból. Egyszerűen pezseg a vérem, ha átlépem a színház küszöbét! Azonban az évek alatt rengeteg rossz tapasztalatot is szereztem a színházkedvelő, színházba járó vendégek viselkedéskultúráját illetően. Beszéljünk egy kicsit erről!

Ruházat, megjelenés

Milyen dresscode jut először eszünkbe, ha egy színház, vagy hangverseny látogatásra gondolunk? Hölgyeknél az estélyi ruha, férfiak esetében pedig a szmoking. Ezek a ruházati normák szerencsére ma már nem ennyire kötöttek, de azért mindenképpen tiszteljük meg a színházat és a színészeket azzal, hogy alkalomnak megfelelően öltözünk egy-egy előadásra. Az elegancia mértéke nyilván függ az épület és az előadás jellegétől: más típusú megjelenést kíván az Opera, és mást egy stúdiószínpad. A farmer-pulcsi-póló kombináció egyik esetben sem illendő. Hölgyek esetében ajánlott a szoknya vagy nadrágkosztüm, esetleg egy estélyi ruha, férfiak esetében pedig egy öltöny vagy szmoking.

1b0e020862f8ff06c24ea15b89a73164

Érkezés

Érkezésünket próbáljuk mindig úgy időzíteni, hogy kezdés előtt legalább 15-20 perccel már a színházban legyünk. Kalkuláljuk bele az esetleges parkolási nehézségeket is! Egy belvárosi színház esetében sokkal nehezebben találunk majd parkolóhelyet magunknak a közelben, mint mondjuk egy vidéki színháznál. Ha az ülőhelyünk a sor közepére szól, igyekezzünk minél előbb beülni és elfoglalni a helyünket, hogy ne kelljen egy egész sort felállítanunk. (A színházak többségében hangbemondással, vagy csengetéssel jelzik, ha hamarosan kezdődik az előadás.) Ha mégis késve érkezünk és ülőhelyünk a sor közepére szól, fogadjuk el, hogy az első felvonás alatt oda már nem fognak bekísérni minket a nézőteres kollégák. Minden színházban vannak pótszékek (általában a sorok szélén vagy mögötte találhatóak), amelyek többek között pont ezért lettek kitalálva, hogy a későn érkező vendégek is élvezhessék az előadást anélkül, hogy a helyük elfoglalása megzavarná az előadás menetét. De vannak már olyan helyek is, ahol a későn érkezőket nem engedik be az első felvonásra.

1324504138.3804-sznhz-f

“Kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat!”

Ezt kéretik szó szerint betartani! Nem feltétlenül elég, ha csak lenémítjuk, mert a mai okostelefonok többségénél némítás után még működik a rezgő funkció, és elég kellemetlen tud lenni, ha egy drámai, csendes jelenetnél azt halljuk, hogy a nézők soraiból valakinek ütemesen rezeg a mobiltelefonja… Ez nem csak a közelben ülők szórakozását ronthatja el, de kisebb nézőterek esetében a színész is hallhatja, ami az abszolút tiszteletlenség egyik jele.

518ZYZWHEBL

Tájékozódj az előadás tartalmáról!

Nagyon sok esetben előfordul, hogy a jó szándékú szülők befizetik gyermeküket egy adott színdarabra, aztán az előadás közben tapasztalják, hogy ez nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt… Érdemes minden kiskorúaknak ajánlott előadást először egyedül, szülőként megnézni, mert bár valóban gyermekeknek készülnek, de akadhatnak az előadásban olyan effektek, látványok, karakterek, amelyektől a kicsik megijedhetnek. Minden gyerek vérmérséklete más, van akit nem riasztanak el az ijesztő papírsárkányok, és vannak olyanok, akikkel ki kell vonulni az előadásról, mert ijedtségében elkezd sírni és ez zavarhatja a többieket. Ha előzetes megtekintésre nincs lehetőségünk, de mindenképp szeretnénk meglepni egy izgalmas színdarabbal a legkisebbeket, akkor a színházakban dolgozó munkatársaktól nyugodtan érdeklődjünk! Ne féljünk ajánlást és információt kérni a jelenleg játszott, legkedveltebb gyermekeknek és felnőtteknek szóló előadásokról.

5dcb860b08e26aee8a23477d55fc3395

“A nézőtéren ételt és italt fogyasztani tilos!”

Nem véletlenül. Amellett, hogy az üléskárpitokba belekent, vagy a szőnyegbe beletaposott ételmorzsák és kilöttyintett italok csak nagyon nehezen és költséges módon távolíthatóak el, iszonyúan illetlen és borzasztóan zavaró, ha előadás közben a ropis, chipses, csokoládés, cukorkás, stb. papírunkkal csörgünk-zörgünk. Bírjunk ki étkezés nélkül pár órát, ezzel biztosítva a zavartalan színházi élvezetet és szerepjátékot. Ha ez mégsem sikerül, akkor a színház büféjében vásárolt ételt és italt az előadás előtt, vagy a szünetben elfogyaszthatjuk a színház aulájában.

913dd6bb3ac90b22e8584a3a2e21fbf5

Még néhány gondolat és fontos tudnivaló, ha színházba készülünk:

  • Bármennyire is szeretjük az adott előadást és kívülről tudjuk az összes zenei betétet, ne dúdoljunk, ne énekeljünk, és ne kommentáljuk partnerünknek a fejleményeket.
  • Az előadás végének közeledtével, a tapsrendnél ne kapkodjunk, készülődjünk és zajongjunk. A művészeknek, színészeknek a tapssal járó tiszteletet adjuk meg.
  • A ruhatárnál való sorban állásnál is legyünk illedelmesek és türelmesek.
  • Ittasan vagy bódult állapotban nem illik színházba menni.
  • Minden előadáson van orvosi és rendőri ügyelet, valamint a nézőteres kollégák egyike mindig benn ül az előadáson, hogy időben és megfelelő módon tudjon intézkedni, ha bármi történik a nézőtéren. Nyugodtan kérjük a segítségüket, ha bármilyen problémát észlelünk.
  • Ha segítségre van szükségünk, vagy csak egy adott előadásról szeretnénk érdeklődni, nyugodtan forduljunk az ott dolgozó nézőtéri munkatársakhoz, készséggel segítenek, amiben tudnak, hiszen ez a munkájuk.

giphy

Végezetül, ha már megtiszteljük magunkat és partnerünket egy színházi előadás megtekintésével, akkor legyünk tekintettel másokra is, de legfőképp a színészekre, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy magas szintű szórakoztatást nyújtsanak nekünk. Éljük át, értsük meg és élvezzük, amit kapunk az előadástól, hiszen “a színház szép magánügy, százezer ember társaságában”.

Képek forrása: Google, Pinterest, Giphy