Több, mint százezren tiltakoznak a Netflix új sorozata ellen

Augusztus 10-én debütál a Netflix új saját gyártású sorozata, az Insatiable – már ha addig el nem éri a célját az a petíció, ami a műsor visszahívását követeli, és négy nap alatt több, mint 118000 aláírást gyűjtött.

“Többet vesztettem a nyári szünetnél, amikor összevarrták az állkapcsom”

Az Insatiable (jelentése: telhetetlen/kielégíthetetlen) története röviden, hogy Patty-t, a túlsúlya miatt folyamatosan cikizett gimnazistát arcon ütik, ezért egy nyáron keresztül össze van zárva az állkapcsa, így fizikailag képtelen az evésre. Ezáltal az új tanévre lefogyva, igazi bombanőként érkezik vissza, és hirtelen népszerűvé válik. Ő azonban nem felejtette el a korábbi bántalmazást, és nekilát, hogy bosszút álljon.

A másfél perces bemutatót látva nem nehéz felismerni, mi késztetett ennyi embert a sorozat bojkottálására. A “ha egy nyáron át nem eszel, akkor te is érdemessé válsz a szeretetre” egy hihetetlenül káros üzenetet, főleg, hogy a célközönség – kamasz illetve fiatal felnőtt nők – kiemelkedő mértékben küzd testképzavarral, alacsony önérzettel és étkezési zavarokkal.

“Ez a sorozat evészavarokat fog okozni”

Florence Given londoni művész és aktivista a trailert látva úgy érezte, hogy cselekednie kell. Ő szervezte a petíciót, és az Instagramon buzdította a követőit az aláírásra, Instagram sztorikon keresztül pedig folyamatosan tudósít a fejleményekről. Azt mondja, az első nyilvános felháborodása után sokan írtak neki üzenetet, és vallották be: a bemutató hatására estek vissza az evészavarukba.

Florence – és a petíciót támogató ezrek – úgy érzi, a sorozatot vissza kell hívni, mert a fiatal nézőkben okozott károk helyrehozása jóval költségesebb és nehezebb munka lesz, mint a Netflixnek okozott veszteség. “Ha tudnánk, hogy két hét múlva felrobban egy hordó vegyi anyag, ami megbetegedést fog okozni, tennénk valamit ellene. Csupán azért, mert mentális, nem pedig szemmel látható betegség, az emberek nem hajlandóak elfogadni, hogy a média kulcsfontosságú forrása lehet az evészavarnak.”  (Florence levelét angolul a HuffPost-on olvashatjátok).

A sorozat elleni online felháborodást persze nem mindenki támogatja. Florence nyíltan beszélt arról az Instagramon, hogy ennek a mozgalomnak az élére állni nem csak móka és kacagás, rengeteg bántalmazó üzenet és abúzus éri amióta a petíció egyre nagyobb médiafigyelmet kap.

Persze a “ha nem tetszik, ne nézd meg, ennyi” jellegű hozzászólásokból is akad bőven, ám egyrészt nem olyan könnyű elkerülni az esetlegesen mentális problémákat kiváltó trailert, hiszen a közösségi média marketing-algoritmusai kérdés nélkül és véletlenszerűen szórják bele a videót a célközönség feedjébe.  Másodrészt pedig ez nem egy elszigetelt eset, hanem egy nagyobb probléma része. A nők értékét a testük alapján megítélő, a soványságot bálványozó, tárgyiasító narratívát kell megváltoztatni – amihez kis akciókon, például egy káros sorozat bojkottálásán keresztül vezet az út.

Ha egyetértetek, a petíciót IDE kattintva írhatjátok alá.

Reklámok

5 bizonyított tény a mozgás pozitív hatásairól

A testmozgásnak számos pozitív hatása van, jót tesz a szív- és érrendszernek, illetve mentálisan is fontos hatásokkal bír: kutatások bizonyítják, hogy a rendszeres testmozgást végző emberek boldogabbak, jobban kezelik a stresszt és jobb az önértékelésük.

Testedzés és a depresszió

Az edzés többek között pozitív hatással van a vérkeringésre is, így az agyunkba több vér jut, amit endorfin, vagy más néven boldogsághormon termelésével hálál meg. Az endorfin egy agyalapi mirigyben termelődő fehérje, amely képes csillapítani a fájdalmat, illetve kellemes érzést idéz elő. Ezzel hasonlít a morfinszármazékok effektusához, azonban ez egy teljesen természetes, a saját testünk által termelt hasznos anyag. Mozgás hatására szintén emelkedik a noradrenalin nevű hormon szintje is a vérünkben, amely a pozitív izgalmi állapotért felelős.

sport...

Csökkenti a stresszt

A testmozgás szintén hozzájárul a stressz csökkentéséhez, illetve a stresszes szituációk megfelelő kezeléséhez. Egy hosszú, stresszes nap után végzett sport, legyen szó futásról vagy egy zumba óráról, gyorsan segíthet csökkenteni a frusztráltság érzetet, illetve szintén segít megbirkózni a stresszel kéz a kézben járó szorongással és dühvel. Ez a fajta tevékenység elveszi a figyelmünket a problémáinkról, az elvégezendő fizikai munkára fogunk koncentrálni.

Hozzájárul a pihentető alváshoz

Lehetséges, hogy gyorsabban aludjunk el és kipihentebben ébredjünk? Igen! A rendszeres mozgás hozzájárul az alvási idő minőségének javulásához, hiszen amellett, hogy fizikailag is elfáradunk tőle, jobb lesz tőle a hangulatunk, csökkenti a stresszt, így könnyebben álomba tudunk merülni ahelyett, hogy órákig csak a plafont bámulnánk két stresszes gondolatmenet között.

sport.

Növeli az önbizalmat

A testmozgás hozzájárul az önbizalom növekedéséhez, melynek egyszerű az oka: relaxáltabbak vagyunk, jobb a hangulatunk, így jobban érezzük magunkat a saját bőrünkben. Ahogy egyre jobban kezeljük a stresszt és egyre több önbizalmunk lesz, úgy erősödik a tüdőnk és a szívünk is. Amellett, hogy nő az önbizalmunk elégedettebbé is válunk önmagunkkal, értékesebbnek érezzük magunkat.

Csökkenti a szorongást

A mozgás jótékony hatásai túlmutatnak a stressz csökkentésén, szintén segít a szorongás és a szorongáshoz kapcsolódó betegségek tüneteinek mérséklésében. Egy 10 perces séta is hatékony, segít a jobb hangulat megteremtésében. A fizikálisan aktív emberek boldogabbak, közülük kevesebben szoronganak, mint az állandóan kényelmes, ülő tevékenységet folytató emberek. Testmozgás hatására másra irányul a figyelmünk, elhasználjuk a felesleges energiánkat, illetve segít féken tartani a kortizol szintjét is, amit csak stresszhormonként emlegetnek.

Képek forrása: Pixabay.com

Megtalálni önmagad nem csak szingliként lehet

A gondolat, miszerint az embernek szinglinek kell lennie ahhoz, hogy valódi, tartalmas személyi átalakuláson menjen keresztül meglehetősen elterjedt – ha láttál már romantikus filmet, ismerős a sztori: egy szakítást követően a főhős mindenféle kalandba keveredik, majd 90 perc (vagy néhány epizód) után újra valaki karjai közé borul. Egy krízishelyzet vagy személyiségi válság megoldásához azonban nem feltétlenül kell lapátra tenned a partnered.

Sokan gondolják, hogy az önmegvalósítás egy olyan folyamat, amelyen egyedül, szingliként kell végig menned. Juliet Allen, ausztrál szexológus azonban rámutat: egy párkapcsolatban valójában rengeteg lehetőség nyílik az önmegismerésre és a személyiségünk fejlődésére.

Egy kapcsolatban a párok képesek tükröt mutatni a másiknak – felfedni, melyik személyiségjegyeinkre fér rá a fejlesztés, így nekünk már csak a hogyant kell kigondolni. Sokan hajlamosak saját bizonytalanságaikat kivetíteni a partnerükre. Ennek tankönyvi példája a féltékenység, hiszen tudat alatt attól tartasz, hogy elhagynak, vagy esetleg magadban fedezel fel hűtlenségre való hajlamot. Ha képesek vagytok ezt a fajta kivetítést felismerni, akkor a párkapcsolatotok tökéletes helyszín a személyiség növekedésre, fejlődésére. Ez kifejezetten igaz, ha a problémák javarészt kapcsolati jellegűek – hiszen nehéz párkapcsolati kérdésen (bizalom, intimitás, elköteleződéstől való félelem… hogy csak néhányat említsünk) dolgozni, ha szingli vagy.

jay z beyoncé.gif

Ha jobban belegondolunk, egy (jó) párkapcsolat segítheti, sőt akár ösztönözheti is az egyén fejlődését – mind magánszemélyként, mind szerelmi partnerként. A legjobb kapcsolatok azok, ahol nemcsak megkapjuk a lehetőséget, hogy változzunk, felfedezzünk, növekedjünk, hanem kifejezetten támogatva vagyunk ezekben a kísérletekben. Így aztán kiemelkedő fontosságú, hogy minden életkorban boldog, egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatok vegyenek körbe minket – és nem feltétlenül romantikus jellegűekre gondolunk. Egy közeli barát éppúgy képes visszatartani vagy előre hajtani, ahogy egy szerelmi partner – állítja Jessica O’Really szexológus (a Sex with Dr Jess podcast megalkotója).

barátság.gif

Még mindig ingert érzel arra, hogy szólóban fedezd fel önmagad? Lehet, hogy ez is projekció a részedről. Dr O’Really szerint kulturális probléma, hogy nem vagyunk képesek kifejezni az egyedülállóságra való igényünket anélkül, hogy valamilyen (mondvacsinált) magyarázatot ne adnánk rá. Így aztán, ha szingli szeretnél lenni, mert “meg akarod találni önmagad” sokszor csak annyit jelent, hogy egyedül akarsz lenni, és pont. Ehhez nem kell, hogy valami komoly válságban legyen a szerelmi életed: előfordul, hogy valaki nem érzi jól magát egy egyébként teljesen boldog párkapcsolatban. Ez éppen elegendő indok.

love being single.gif

Születésünk pillanatától kezdve növekedünk, fejlődünk intellektuálisan, spirituálisan, szexuálisan és személyiségünket tekintve. Sokan ezt a fejlődést egyedül teszik meg, de ha te egy olyan partnerrel vagy, aki boldoggá tesz, és ösztönöz, hogy a lehető legjobb önmagad legyél, az egy olyan kapcsolat, amihez érdemes ragaszkodni – mindegy, mint mondanak a romantikus komédiák.

 

#IWokeUpLikeThis – A természetes szépség és ami mögötte van

A maszkszerű, erős smink kora lejárt – az új szépségideál már egy ideje a szérumtól csillogó, természetes arcbőr, a dús szemöldök és a szeplők. Büszkén vállalt szépséghibák, #nomakeup és #nofilter selfiek: igazán pozitív a változás egy elfogadóbb, kevésbé szépségközpontú világ irányába! Vagy mégsem…?

Őszinte leszek: 2017 van, itt az ideje, hogy ne foglalkozzunk vele, mások mit tesznek a saját arcukkal. Szeded a szemöldököd vagy sem, gyantáztatod a bajszod vagy békén hagyod, viselsz-e alapozót vagy nem… Nem az én dolgom, és nem is igazán feminista hozzáállás megmondani, hogy egy nőtársam milyen arcot tartson a világ felé prezentálhatónak. Amivel azonban már igenis problémám van, az a szépségipar azon igyekezete, hogy manipulálja és szabványosítsa mit jelent nőnek és vonzónak lenni – amelyben az egyik legnagyobb bűnrészes a “no makeup-makeup” trend. Hiszen ha ma a vakolatnyi alapozó és vörös rúzs árát arcmaszkokra, szérumokra és szemöldökzselére költjük, mégis mennyire lehet felszabadult ez az új, “természetes” szépségideál?

no makeup makeup

Persze, egyre több pozitívumot is találunk a nők ábrázolásában a szépségiparban: a mai reklámkampányok befogadóbbakká váltak a különböző nőtípusokkal szemben, Lupita Nyong’o pedig történelmet ír a Lancôme arcaként. Egyre több nő dolgozik az üzleti oldalon – Miranda Kerr vagy Emily Weiss például cégtulajdonosként áll a kulisszák mögött. De amíg a szépségipar, úgy tűnik, egyre inkluzívabbá válik, a cégek egyetlen és legnagyobb célja továbbra is a profitszerzés: etnikai hovatartozástól, súlytól, társadalmi és kulturális háttértől függetlenül azt kell(ene) megvennünk, amit ők mondanak.

Divatos a szeplő. A dús szemöldök. “Légy természetes, vállald a szépséghibáidat!” De mi van, ha nekem a “természetes” nem pórusmentes, porcelánsima bőrt jelent? Mi van, ha nincs istenadta dús szemöldököm vagy telt ajkam? Mi van azzal, akinek narancsbőre van, vagy cisztás pattanásai, vagy sötét szem alatti karikái? “Ne aggódj!” – mondják a reklámok – “Néhány termékkel mi majd természetesen tökéletessé teszünk.”

Egy sminkmentes, “ígykeltemfel” fotón nem találsz termékmegjelölést. Megerőltetés nélkül kell jól kinéznünk – az erőfeszítésekről, a méregdrága YSL ajakbalzsamról, a személyre szabott szemöldökformázásról nem szokás beszélni. Kiment a divatból a márkanevekkel való villogás, és az őszinteség azzal kapcsolatban, hogy hány termék, hány tükör előtt töltött óra kell ahhoz, hogy úgy nézzen ki az illető, ahogy. Talán nem fedi vastag alapozó és műszempilla a világnak mutatott arcunkat, de az is biztos, hogy nem erőfeszítés nélküli – jó eséllyel rengeteg pénz, idő és energia van mögötte.

Ha irigynek és keserűnek hangzok, az talán azért van, mert az is vagyok. Időről időre emlékeztetnem kell magam: a szépség csak üzlet. Ha nem tenném, folyton csalódottnak érezném magam amiatt, amim nincs. Néha elfelejtem ezt – ilyenkor elhiszem, hogy egy új önbarnító vagy egy highlighter majd elfedi a tényt, hogy hetek óta nem láttam napsütést. Azt kívánom bárcsak kevésbé lennék fogékony egy jól marketingelt arckrémre vagy egy ütős csomagolásra. De én is, mint bárki más, szeretnék a legszebb önmagam lenni: egy hibátlan bőrű, kisimult, csillogó, dús szemöldökű önmagam – amit a keresetem háromnegyedével tudnék csak fenntartani.

A képek forrása a Google.

Most akkor jó nő vagyok vagy sem? 

Kate Moss alkatod van? Túl sovány vagy. Kardashian vonalakkal rendelkezel? Mű vagy, és persze mainstream. Na meg túlsúlyos. Van rajtad izom? Férfias vagy túlságosan. Vicces vagy? Legyél butább, ez így túl sok.

Erre a sok kérdésre csak kérdéssel lehet válaszolni: ÉS AKKOR MI VAN? Nem kell, és nem is lehet mindenkinek megfelelni. Most jöhetne az a rész, hogy a közösségi média, az életünk megrontója/önképünket sárba tipró démon az oka mindennek, de ennél összetettebb a helyzet: mi magunk vagyunk mind ennek a lelkes befogadói és generálói, önként és dalolva, saját akaratunkból.

Annyira egyediek akarunk lenni, hogy igazából egyek leszünk a millióból: öltözködésünkben hagyjuk magunkat “inspirálódni” a legdivatosabb blogok/oldalak hasábjairól, ahol természetesen kötelező darab egy Chanel táska, mert anélkül nem élet az élet. Hümmögve nézzük a hazai és külföldi it girl felhozatalt, hogy lássuk mik a menő programok – az, hogy ki vállaltan, ki titkoltan esetleg prostituált teljesen elfogadott, mert milyen jó már neki, hogy ennyi pénze van. Veszettül gyúrunk, mert január van és ilyenkor ugye muszáj, de a kardió 20. percében már a kolbászos szendvicsre vágyunk, arról nem is beszélve, hogy rendkívül frusztráló otthon már negyedik napja a megszikkadt salátát elmajszolni vacsorára (helyette). A párkapcsolati viták alkalmával pedig be kell lássuk, hogy belőlünk sem lesz #instacouple, de ha ez így megy tovább, #instamami sem, legfeljebb egy adoptált afrikai árvával…barbie-realistic-bodies-doll-real-women-5

Ehelyett a frusztráló önsanyargatás helyett mi mindent csinálhatnánk? Olvashatnánk kezdő bloggereket, illetve olyanokat, akik meg tudtak maradni a realitás talaján. Hiába nem divat a lila, ha azt akarod felvenni és tudod ügyesen kombinálni, miért ne tehetnéd meg? Vagy ha jogging gatyát akarsz felvenni tűsarkúval, mert neked az tetszik, ki törhetne a fejed felett pálcát? A stílus nem a divat függvénye, a “jónőség” pedig főleg nem. Az “elvárt” 32/34-es ruhaméret helyett lehet te épp 36/38, vagy akár 38/42 is vagy, de ha jól  érzed magad a bőrödben, nem okoz testi és lelki problémát az alakod, akkor feleslegesen sokkolod magad a diétával és a mozgással (főleg, ha egyébként is utálod), van, aki így is szeret, megbecsül és ezer más dologgal tudod kompenzálni, hogy nem vagy 90-60-90… de igazából kompenzálni sem kellene. Amikor belevágsz egy diétába akkor ezt azért teszed, hogy jó bikinis képek készüljenek rólad nyáron és azoknak, akik sunyiban kukkolják a fotóid leessen az álla? A válasz igen? Bele se kezdj! Aki vékony, egyből anorexiásnak tituláljuk, aki kicsit teltebb, pedig nyilván éjjel-nappal zabál, az fel sem merül egyik esetben sem, hogy ezt a reakciót is valami kiválthatta, vagy netalántán egészségügyi problémája van az illetőnek. A sportos lányok túl férfiasak a genetikailag szerencsések szemében, holott ha tényleg így is van, ezerszer több munkájuk, lemondásuk és kitartásuk van ebben a formában mint azoknak, akik a legnagyobb kritikusaik.  A legszomorúbb az egészben az, hogy mi nők tudunk egymással a legkegyetlenebbek lenni.

Kinél kezdődik a jó nő? Nem annál, aki Buddhát megszégyenítő módon harmóniában van önmagával és az élete csodálatos – mert ilyen nincs, a reális világban legalábbis. Aki dolgozik, tanul (vagy mindkettő) stresszel, kapkod, aggódik, sír, hibázik és elkeseredik néha, de képes önerőből túllendülni ezeken a fázisokon, mégis emellett értékes marad. De mellesleg azoknál sem, akik magukra húzzák a Zara lookbook minden darabját, felismerhetetlenre sminkelik magukat és bájosan mosolyognak minden szelfin (is). Ezek inkább csak feltűnő dolgok, de a felszínesség korát éljük sok tekintetben, csak okosan fel kell(ene) ismerni a határt, hogy meddig élhető mindez. Egy jó nő tesz a céljaiért, ha ahhoz van kedve megeszi a nagyi sütijét, de fel is kel másnap reggel, hogy elmenjen futni, mert szükségesnek érzi – önszántából, nem egy bunkó pasi vagy túl kritikus szülő miatt. Lehet 50 kiló vagy 70, de tisztában van a testével és van önkritikája, túllát már azon, hogy az élet alfája és omegája a napi belapátolt protein mennyiség vagy éppen a bevitt kalóriák hiánya (nehogy felszaladjon pár deka). Tisztában van a saját pozitív tulajdonságaival, képességeivel és meri is használni őket, nem csak várja a sült galambot. Nem retten vissza a munkától, az életcélja nem egy cukros bácsi kihalászása, hanem egy egyéni karrier kiépítése, mert tudja, hogy akármikor megáll ő a saját lábán is. Egyszóval bentről építkezik kifelé, nem csak a látszatra hajt.

Az esetek 80 százalékában (menzesz előtti napokat nem számoljuk) elégedett vagy a külsőddel? Jó, most van egy kis pocid az ünnepek után, de a blúzod szépen eltakarja, csinos vagy és pozitív benyomást keltesz? Vállalod a rossz napokat is, de megtanultad őket kezelni vagy már csak jókat derülsz rajtuk? Nem keresel görcsösen párt, nem akarsz 25 évesen már férjet, gyerekeket és fehér kerítéses házat, mert tudod, hogy még nem ebben kell kiteljesedned? A humorod nemcsak mások cikizésében merül ki, hanem saját magadon is jól tudsz szórakozni?

Ha a válasz igen, akkor IGEN, JÓ NŐ VAGY. Bárki bármit is mondjon! (Vagy mutasson 🙂  )

bob

A kép forrása: Giphy