INSIGHT Útinapló: Alicante

Április végén néhány napra lehetőségem nyílt lecserélni a skót “tavaszt” (higgyétek el, az idézőjel nagyon is szükséges!) és a vizsgaidőszak előtti stresszt a spanyol tengerpartra. A nyaralás helyszínét egészen hasraütés-szerűen választottuk ki: még januárban a SkyScanneren – ami a korlátozott büdzsével utazni kívánók talán leghasznosabb eszköze – az Aberdeenből legolcsóbban bárhová, bármikor induló járatok között találtunk rá Alicantéra. Pár nap tervezgetés és Airbnb-böngészés után már le is foglaltuk az áprilisi utat, és izgatottan vártuk az indulást.

Utazás és szállás

A Ryanair rendszeresen indít járatokat Aberdeen-Alicante vonalon, így kicsit több, mint három órás repülés után meg is érkeztünk. Budapestről a Wizzairrel szintén csatlakozás nélkül, időponttól függően viszonylag kedvező árakon lehet eljutni ide. Mivel nekünk csak néhány napunk volt, nem hagytuk el a várost, de a nagyobb túrát tervezők akár egyenesen a reptérről eljuthatnak Spanyolország különböző pontjaira távolsági buszokkal.

Mi a reptérről busszal (a jegy 3.85 euró) indultunk a központba átvenni a szállásunk kulcsait. Életemben először foglaltam Airbnb-t, de biztos, hogy nem utoljára. Egy szuper kis stúdiólakást béreltünk a lehető legjobb környéken: Alicante óvárosában, a történelmi Barrio de Santa Cruz negyedben. Így mind a tengerparttól, a történelmi látványosságoktól, a helyiek által látogatott Mercado Centraltól és a nyüzsgő éttermek sorától csupán öt-tíz perc kellemes sétára voltunk. A loft maga igényesen berendezett, mindennel felszerelt és csendes volt, házigazdánk pedig az alsó szomszédunk volt így mindig fordulhattunk hozzá. A teljes lakás éjszakánként 27 euróért még a pénztárcánkat is megkímélte – ide még biztos, hogy visszamegyünk!

 

Evés, ivás

Nem lesz gondban senki, aki bárt vagy éttermet keres a városban. Szinte nincs olyan utca, ahol nyugodtan végigsétálhatnál anélkül, hogy megpróbálnának megszólítani és egy-egy helyre becsábítani. Így aztán nem is akarok konkrét éttermeket ajánlani, mi minden este máshol ettünk, de egyszer sem lőttünk mellé.

 

Mindenképp érdemes kipróbálni a tapast, ami valójában csak kis adagokban felszolgált előételt, csipegetni való falatokat jelent – minden étterem mást és mást kínál, de általában helyi sonkákat, kolbászt, halat, sajtokat, garnélarákot illetve kis szendvicskéket lehet találni a menükön. Megér egy misét a paella is, ami egy rizses egytálétel, általában zöldségekkel, hallal, csirkével vagy különböző tenger gyümölcseivel, ízlés szerint. A vacsora mellé pedig sangría dukál – ketten egy litert kellemesen el lehet iszogatni.

Látnivalók

Talán a szállásunk elhelyezkedése miatt, de ha csak kitettük a lábunkat a lakásból, úton-útfélen látnivalókba botlottunk. Ilyen például a tengerpart mellett futó sétány, az Explanada de España. A pálmafák övezte utat mintegy 6.5 millió márvány padlólap borítja, melyek hullámzó mintát adnak ki – nem csoda, hogy ez Spanyolország egyik legkedveltebb sétánya. A turisták jelenléte magától értetődő, ám a helyiek sem kerülik el: a nyugdíjasok sokszor órákra kiülnek a sétányon található padokra hogy nézzék a sétálgató embereket, illetve különböző kültéri események, spontán koncertek helyszíne is az Explanada.

ACS_0049

Ha már híres utcáknál tartunk, könnyen megeshet, hogy a céltalan kóborlás vagy étteremkeresés közben egy szürreális világba botlunk. Alicante egyik utcáját, a Calle San Francisco-t (Calle de Las Setas-nak is nevezik) ugyanis óriásira nőtt gombák díszítik. Ha itt jártok, a hatalmas gomba-házikók nem csak a kisebbeknek lesznek csábítóak, az utcában pedig jobbnál jobb szuvenírboltokba vagy tapas bárokba lehet betérni.

IMG_3299

A Benacantil-hegy tetejéről néz le a városra Alicante talán leghíresebb nevezetessége, a Castillo de Santa Bárbara (Szent Borbála vára). Autóval illetve pár euróért lifttel is megközelíthetjük a várkastélyt, de a kalandosabbak gyalog is nekivághatnak – laza tempóban körülbelül negyven perc – egy óra alatt fel lehet érni (ha nem téved el az ember, ugye, a felfelé utat keresve). A városra és a messze elhúzódó tengerpartra nyíló kilátás kárpótol az igencsak meredek lépcsőzésért. A vár egyébként belépő nélkül, ingyen látogatható, ez magába foglalja a várudvart, pár termet és a vár illetve Alicante történetét bemutató kiállításokat, de néhány euróért idegenvezetést is kapunk.

 

Érdemes még egy kicsit “eltévedni” az óváros legszebb negyedében, a Barrio de Santa Cruzban. Igazi mesebeli szűk utcák, gyönyörű, csempékkel díszített falak, rengeteg növény és a helyiek nyüzsgése jellemzi ezt a környéket. Minden pici részletet meg akar örökíteni az ember!

 

Az utolsó látványosság ami belefért a mi rövid utunkba a Mercado Central, azaz a helyi piac volt. Minden nap korán reggeltől délután kettőig üzemel a piac, ahol minden földi jót megtalál a vásárló. Hatalmas kupacokban árulták a garnélarákot, polipot, mindenféle tenger gyümölcsét, a legkülönbözőbb húsokat, hogy a helyi különlegességekről, sajtokról, süteményekről és friss gyümölcsökről már ne is beszéljek.

 

A brit szupermarketek után, ahol a bolt felét az előre csomagolt, mikrózós készételek teszik ki, és még a gyümölcsöt is megmosva, felszeletelve, evésre készen bezacskózva árulják, el lehet képzelni mennyire el voltam ájulva, amikor egy kiló epret kaptam mindössze másfél euróért (ráadásul papírba csomagolva). Ha tehetném, ezt az egész piacot egy az egyben (na jó, a polip nem kell) átköltöztetném Aberdeenbe, hogy mindig így vásárolhassak!

A mi szívünket ellopta ez a kis város (amiből rengeteg mindent nem is láttunk még!), úgyhogy nem is kérdés, hogy visszajövünk-e. A ti listátokra felkerült már Alicante?

 

Fotók: Sólyom Eszter / @solyomeszter

Reklámok

Könyvajánló világutazóknak

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen jó lenne bejárni a világot? Megismernél különböző kultúrákat? Érdekelnek az emberek és az, ami bennük van? Választ akarsz kapni a miértekre? Át akarod látni az összefüggéseket?

Kepes András sokat látott a világból. 1956 után a családjával Bejrútba, majd Buenos Airesbe költöztek, külföldön végezte el általános, majd középfokú tanulmányait is. Világkép című könyve 2016-ban jelent meg, de a nagy sikerre való tekintettel 2017-ben egy újabb, bővített kiadás látott napvilágot.

cikk

Személy szerint engem már elég régóta foglalkoztatnak a különböző kultúrák és a pszichológia. Eltökéltem, hogy egy hátizsákkal fogom bejárni a világot, így fogom megismerni a lehető legkülönbözőbb embereket. Az utóbbi időben szinte csak a Föld számomra távoli pontjaival, illetve az ember megismerésével foglalkozó köteteket vettem a kezembe, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb a Világképet is megtalálom. Ez esetben ő talált meg engem, ugyanis éppen a Travel szóra kerestem rá Pinteresten, mikor a másik szobában megpillantottam a kötetet.

cikk2

Nem alkothatunk véleményt valamiről, amit nem ismerünk. Rengeteg különböző, a mienktől sok dologban eltérő kultúrával találkozhatunk életünk során. Mi emberek hajlamosak vagyunk elítélni másokat azért, mert máshogy élnek vagy számunkra furcsa szokásaik vannak. Csak egy dolgot felejtünk el: minden kultúrát csak a maga közelében szabad megítélnünk. Kepes és a Világkép ebben a megítélésben segít: vagyis pont abban, hogyan gondolkozzunk, hogyan fogadjunk el másokat.

vinilo decorativo mapamundi de colores starstick

A Világkép nem egy útinapló vagy kultúrák titkainak gyűjteménye. Sokkal több annál. Nem is lehetne aktuálisabb, mint most, 2018-ban. Ma, amikor sokan nem az anyaországban, hanem máshol, akár a világ másik felén építik fel új életüket, legyen szó magyarokról, vagy a világ bármelyik polgáráról. Ma, amikor a különböző kultúrák ütközése sokkal nagyobbat csattan, mint bármikor máskor. Ezek a csattanások a legtöbbször abból adódnak, hogy a népek nem ismerik egymás történelmét, szokásait, így olyan dolgok vezethetnek konfliktushoz, melyek apró odafigyeléssel és kompromisszumkészséggel elháríthatóak lennének. Kepes András pártatlanul szedte össze gondolatait, melyeket a közéletet jelenleg alakító tényezők segítettek világra jönni. Érdemes elolvasni és elgondolkodni azon, hogy talán nem is annyira mások az emberek, csak az indíttatásaik. Mindenre találhatunk magyarázatot, ha a dolgok mögé nézünk és – ha már emberek vagyunk – emberséggel és empátiával kezeljük a másikat.

INSIGHT útinapló: Erdély (1. rész)

Egyetlen egy fix helyszín van minden évben, amikor a nyaralásunkat tervezgetjük: ez pedig nem más, mint Erdély. A vőlegényem családjának köszönhetően (akik erdélyiek) immáron negyedik alkalommal juthattam el Erdélybe, de évről évre egyre jobban hiányzik az ott élő emberek vendégszeretete, a lélegzetelállító környezetről nem is beszélve! Aki járt már Erdélyben, az tudja miről beszélek. Aki nem, az most kaphat egy kis ízelítőt belőle.

Manapság nagyon divatosak a mediterrán, vagy az extrémebb úticélok, pedig nem kell olyan nagyon messzire mennünk, ha egy kis testi-lelki feltöltődésre vágyunk. Íme néhány olyan helyszín javaslat, amit feltétlenül látnod kell, ha Erdélyben jársz!

„Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromba, Erdély,
messziről süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
s ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom…”

(Babits Mihály)

IMG_2957

Erdély földrajza

Erdély a mai Románia területén található, a Kárpát-medence keleti részén. Érdekesség, hogy maga az Erdély elnevezés ma már nem egy egységes tartományt jelöl, hanem 16 megye összességét. Hivatalos nyelve a román, de minél beljebb haladunk az országban, annál több magyar beszédet hallhatunk majd. Románián belül, a Belső-Erdély keleti részén található Székelyföldön él a legtöbb magyar. Erdély földrajzi adottságai lenyűgözőek! Itt húzódik a Keleti- és Déli-Kárpátok, az Erdélyi Középhegység, valamint a Radnai-havasok. A vulkáni utómőködésnek köszönhetően alakultak ki Erdélyben az úgynevezett borvízforrások, amelyek különféle gyógyhatású, ásványokban gazdag, a földből feltörő szénsavas vízforrások. Kristálytiszta és hűvös felfrissülést hoznak az ott élőknek, valamint az utazóknak egyaránt.

 

Transzfogarasi út

A Transzfogarasi út a Fogarasi-havasok (a Kárpátok legnagyobb tömegű kristályos hegysége) központi részén húzódik. Az 1970-es években építették katonai szállítási útvonalként, 90 km hosszú és több, mint 2000 méter magasságig vezet fel. Összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van. Annyi féle harsogó zöld, üde kékség, akkora mélységek és magasságok tárulnak ott elénk, hogy az eszünkkel alig vagyunk képesek befogadni a látottakat! A csúcsra érkezve csodálhatjuk meg a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszemét, a több, mint 46 négyzetméter felületű, és 11 méter mély Bilea-tavat. Ha Erdélyben járunk, ezt az utat mindenképp tegyük meg, mert páratlan vizuális élményben lehet részünk!

 

Gyilkos-tó

A legenda szerint élt valamikor egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken. Ahogy a szemük összevillant, megszerették egymást. Ám esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele a tanyájához. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét, régi mátkáját várta vissza. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szemben levő hegyoldalban legeltetett. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. Így lett a hegy halálából, az élet vize. Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza…

Gyönyörű ez a legenda, de a rideg valóság az, hogy ez a tó egy természetes torlasztó a Keleti-Kárpátokban, amely 1873-ban keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. Emberi beavatkozás nélkül évente közel 5 cm hordalékkal töltődik fel, így a számítások szerint 2080-ra a Gyilkos-tó teljesen el fog tűnni. Így, amíg tehetjük, látogassuk meg ezt a gyöngyszemet, béreljünk egy csónakot a parton, és ha beletekintünk a vízbe, valóban láthatjuk az “elsüllyedt” fenyőerdőt.

 

Szent Anna-tó

“Erdély legköltőibb helyét láttam. Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava… Háromezer lábnyi magasban a tengerszint felett, körös–körül ezerkétszáz lábnyi magasban a bércek által képzett medencében, vad erdők árnyékában terül el egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fodorul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mint egy sötét rámába fogva az ércvilágú vizlápot.”

(Jókai Mór)

A Szent Anna-tó egy krátertó egy kialudt vulkáni kráterben, Tusnádfürdőhöz közel. Főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén. Mivel semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal, így néhány évtized múlva, előreláthatólag helyén nem marad más, csak egy láp.

 

Erdély egy olyan kincs, ami rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy ha ott vagy, akkor is otthon(osan) érzed magad.

Képek forrása: Csóka Szilvia